Leleplezett hazugságok

Bevezetés

 

Az emberi viselkedés, annak tanulmányozása, valamint az emberi érzelmek, reakciók ismerete, felismerése évek óta foglalkoztat. Középiskolás koromban kezdtem felfigyelni az emberi reakciókra, viselkedésekre, és ugyancsak ebben az időszakban jelent meg a Hazudj, ha tudsz! című amerikai filmsorozat, amely Paul Ekman kutatásaira épül. Akkor még nem tudtam, hogy ki lehet az a Paul Ekman. Rövid időn belül rájöttem, hogy ő a nonverbális kommunikáció terén végzett kutatások alappillérének számító kutató. Ettől kezdve betekintést nyerhettem abba, hogy a testbeszéd, a hang és az arckifejezések hogyan árulkodnak a hazugságról. Azért választottam ezt a témát, mert érdekel az emberi viselkedés, a nonverbális kommunikáció által kiszivárgott hazugságjelek és az ezeket elkövető emberek jelleme.

 

Hazugság, szivárgás és a megtévesztés árulkodó jelei

 

A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. Paul Ekman (2003) a hazugságot úgy definiálta, mint akaratlagos választást, amely a célpont félrevezetésére irányul anélkül, hogy erre felhívnánk a figyelmét.

Claudine Biland (2009, A hazugság pszichológiája) így ír a megtévesztésről: „Születésünktől kezdve szinte fürdünk a nem verbális viselkedésekben – már néhány napos korunkban felismerjük, ha valaki vidám, szomorú vagy haragos. Elérhetetlen célt tűztünk ki magunk elé akkor, ha beszélgetőtársunk beszédéből és viselkedéséből mindent meg akarunk figyelni.”

Az Oxford English Dictionary így fogalmaz: „Modern használatban a hazugság szó általában az erkölcsi rosszallás intenzív kifejeződése, amelyet általában kerülünk egy udvarias beszélgetés során, enyhébb kicsengésű kifejezésekkel helyettesítve azt.”

Könnyű egy általunk nem kedvelt, igaztalan dolgokat állító emberről azt mondani, hogy hazug, ám jóval nehezebb ezt mondani – a fennálló igaztalanság ellenére is – olyasvalakiről, akit kedvelünk, esetleg csodálunk. Nem ritka az olyan ember, aki nem mond igazat, mégsem hazudik. Például az a nő, akinek az a paranoid tévképzete, hogy ő Mária Magdolna, nem hazudik, bár állítása nem igaz.

A hazugságnak két alapvető módja van: a leplezés és a meghamisítás. Az eltitkolás, leplezés során a hazug visszatart bizonyos információkat anélkül, hogy bármi igaztalanságot mondana. Meghamisításkor azonban egy újabb lépés történik. A hazug nemcsak visszatartja a valódi információkat, hanem olyan hamis dolgokat is mond, amelyeket igazságként állít be. Ahhoz, hogy a megtévesztés sikeres legyen, gyakran szükség lehet mindkettőre, néha azonban a hazug csupán a leplezéssel is képes elérni a célját.

Az erős érzelmeket legjobban egy „maszk” leplezi, ugyanis ha eltakarjuk az arcunk egy részét vagy egészét a kezünkkel, vagy elfordulunk attól, akivel beszélünk, valószínű, hogy fény derül az őszintétlenségre. A legjobb maszk egy hamis érzelem. Nemcsak félrevezető, de álcának is tökéletes, mivel nagyon nehéz közömbös arcot vágni, amikor erős érzelmek kerítenek hatalmukba. Amikor a kéz elkezd remegni, sokkal egyszerűbb valamit csinálni vele – ökölbe szorítani vagy összekulcsolni –, mint hagyni, hogy feküdjön az asztalon. Amikor az ajkak összeszorulnak, a felső szemhéj és a szemöldök pedig felfelé húzódik a félelemtől, nehéz megőrizni a rezzenéstelen arcunkat. Ezeket az arckifejezéseket további arcizmok mozgatásával lehet jobban leplezni.

A legnehezebb a semleges, hűvös vagy érzelemmentes arckifejezést megőrizni, amikor érzelmekkel viaskodunk. Bármilyen érzelmet meghamisíthatunk, hogy ezzel elkendőzzünk egy másik érzést. Leggyakrabban a mosolyt használjuk maszkként. Ez a negatív érzelmek – félelem, harag, aggodalom, undor – ellensúlyozására szolgál. Azért olyan gyakori, mivel sokszor a boldogság valamilyen változatának üzenetét kell sugározni a megtévesztés sikeréhez. A legtöbb ember nem tudja akaratlagosan mozgatni azokat az arcizmait, amelyek az aggodalom vagy a félelem valós megjelenítéséért felelősek. A harag és az undor kifejezése valamivel könnyebb, még akkor is, ha éppen nem érezzük őket. Mind a szivárgás, mind a megtévesztés jelei hibák, amelyek nem minden esetben fedezhetők fel. Nem minden hazugság bukik el.

 

Miért buknak el a hazugságok?

 

A megtévesztés jele vagy a szivárgás megjelenhet az arcmimika apró változásában, a test egy mozdulatában, a hangszín változásában, egy nyelésben, egy nagyon mély vagy épp túl apró levegővételben, egy nyelvbotlásban, az arcon átfutó mikro-arckifejezésben vagy egy oda nem illő gesztusban. A kérdés: Miért képtelenek a hazugok kivédeni ezeket a viselkedésbeli árulkodó jeleket? Ennek két oka van, az egyikért a gondolkodás, a másikért az érzések a felelősek.

 

Rossz mondatok

Ha a hazugnak van elég ideje felkészülni és a megtévesztő mondatokat előre kitalálni, nem biztos, hogy számít minden kérdésre, amivel szembetalálhatja magát, így ezekre nyilván nem is gondolja át előre a választ. Másrészt ha valaki nem számít arra, hogy mikor kell hazudnia, ha nem megfelelő mondatokat választ a változó körülményekhez képest, ha nem emlékszik vissza arra, hogy korábban mit mondott, akkor a megtévesztés könnyedén észlelhető jeleit produkálhatja. Ilyenkor az illető vagy összeegyeztethetetlen, vagy egymástól eltérő mondatokkal áll elő, amelyek ráadásul ellentmondhatnak az ismert tényeknek is.

 

Hazudni az érzelmekről

Sokkal kevesebb lehetőségünk van egy arckifejezés, a felgyorsuló légzés vagy a hang elcsuklásának elkendőzésére. Egy erős érzelem szolgálhat a helytelen cselekedetekre. Amikor egy érzelem fokozatosan alakul ki, nem pedig hirtelen impulzusként, nagyon alacsony szinten jelentkezik először – harag helyett nyűgöt, bosszúságot érzünk –, s ilyenkor a viselkedésben tapasztalható apró árulkodó jeleket is könnyebb elkendőzni, ha valaki tisztában van az adott lelkiállapotával. Ha azonban egy érzelem felerősödik, jóval nehezebben uralhatjuk, csak nagy erőfeszítéssel lehet elrejteni az arcon, a testtartásban vagy a hangunkban megjelenő változásokat. A félelemből eredő impulzusok egy része egy bizonyos irányba tereli a személyt, míg az akaratlagos próbálkozás, hogy dühösnek tűnjön, másmilyen hatással lesz rá. A szemöldök például akaratunktól függetlenül szalad a homlokunkra a félelem hatására. Ha azonban a haragot akarjuk hamisan megjeleníteni, szemöldökünket össze kell húznunk.

Bármilyen érzelem lehet a bűnös, azonban létezik három érzelem, amely olyan szorosan kapcsolódik a megtévesztéshez, hogy külön magyarázat szükséges hozzájuk: a lelepleződéstől való félelem, a hazugság miatt érzett bűntudat, illetve a másik megtévesztése felett érzett öröm.

A lelepleződéstől való félelem, ha közepesen erős, már produkálhat olyan jeleket, amelyekre felfigyelhet valaki, akinek van már némi tapasztalata a hazugságok leleplezésében. A nyirkos tenyér vagy a felgyorsult szívverés intenzív érzelmek megjelenésére vall. Számos tényező befolyásolja, hogy valaki mennyire fél a lelepleződéstől.

A szülőknek sem árt tudniuk, hogy a kilátásba helyezett büntetés súlyossága az egyik olyan befolyásoló tényező, amely eldöntheti, hogy a gyerekek bevallanak vagy letagadnak egy esetleges kihágást.

A megtévesztő bűntudatáról akkor beszélhetünk, ha a hazugság ténye miatt furdal valakit a lelkiismerete, nem pedig az esetleges jogi következmények miatt. A bűntudat közeli rokona a szégyen, a kettő között azonban van egy kulcsfontosságú különbség. A bűntudathoz nincs szükség közönségre, senkinek sem kell tudnia róla, mivel a bűntudatos ember önmaga bírája. Más a helyzet a szégyennel. A szégyen kapcsán érzett megaláztatáshoz mások rosszallása vagy gúnyos megjegyzései szükségesek.

Eugen Drewermann dortmundi pszichoanalitikus szerint „…az őszintétlenség, ellentmondásosság és kettősség, minél hosszabb és mélyebb, nehéz tortúrát jelent, amely egyre komplikáltabb és bonyolultabb jelleget ölt” (E. D., Pszichoanalízis és erkölcsteológia, A bűnbeesés mint hazugság, 135 oldal)

Nagyon fontos különbséget tenni a szégyen és a bűntudat között, mert ezek az érzések az ellenkező irányba rángathatják a szenvedő alanyt: a bűntudattól való szabadulás vágya vezethet beismeréshez, azonban a szégyen és a megaláztatás kivédése arra késztetheti az illetőt, hogy letegyen erről a szándékáról. A szakértők véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy a bűntudat és a szégyen teljes hiányának az oka a neveltetésben vagy más, biológiai tényezőkben keresendő.

A kutatási alanyaink sem éreztek lelkiismeret-furdalást, mert feljogosítva voltak a hazugságra.

A rászedés élvezete Eddig csupán negatív érzelmekről beszéltünk, viszont a hazugság pozitív érzéseket is eredményezhet. Az alanyaink hazudtak a másiknak, és valósággal szórakoztató lehetett figyelni, hogy mennyire élvezik a barátai a helyzetet.

Impresszum   -   Szerzői jogok