Egy tehetséges és sikeres építészdinasztia: 2/3

RIMANÓCZY ÁRPÁD (1867–1925), id. Rimanóczy Kálmán első házasságából származó, a fővárosban élő fia folytatta édesapja hivatását, immár magasabb szinten. A reáliskola elvégzése után a fővárosi József Nádor Műegyetemen diplomázott. Ezután 1890. április 26-án a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe sorozták be és tisztté avatták. Egy évvel később már a Magyar Királyi Honvéd Huszárezred főhadnagya. 1898-ban a Honvédelmi Minisztérium III. ügyosztálya műszaki teendőinek végzésével bízták meg. 1901. július 20-án Budapesten feleségül veszi a lengyel származású Markowski Zsófiát, Julian Markowski neves lembergi szobrászművész lányát.
 
Az 1902. esztendő Bécsben találja, ahol a katonai mérnöki tanfolyam, a Technische Hochschule hallgatója, utána a mérnökkarban szolgál haláláig. Valamikor 1906 táján tér vissza Budapestre, mint mérnökkari százados.
 
Első két fia, Gyula (1903) és János (1904) még Bécsben született, de a harmadik, László 1907-ben már Budapesten. Rimanóczy Gyula viszi majd tovább az építész hivatást a családban.
 
Rimanóczy Árpád az első világháborúban mint mérnökkari őrnagy vett részt. A háború idején teljesített kiváló szolgálatai elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A világháború után mérnökkari ezredesként szolgált nyugdíjazásáig, utána nem sokkal, 1925. február 2-án súlyos cukorbajban meghalt.
 
Rimanóczy Árpád egyetlen saját tervezésű háza a Budapest I. ker. Berényi utca 4. szám alatti telken épült családi ház, itt lakott haláláig a családjával együtt. A ház átalakított formában, vakolatdíszek nélkül ma is megtalálható.
 
 
ID. RIMANÓCZY GYULA (1903–1958) Ybl- és Kossuth-díjas építészmérnök, a magyar avantgárd építészet kimagasló alkotója volt.
 
Elemi iskoláinak elvégzése után 1912-ben beíratták a IV. kerületi főreáliskolába, s 17 éves korában – 1920-ban – kitűnő eredménnyel (praematurus) érettségizett. 1920-tól 1924-ig a Királyi József Műegyetem hallgatója. Abszolválása után részt vett a „Ziegler” érempályázaton, s pályázatára rektori elismerő oklevelet kapott. A pályázaton való részvétel, valamint édesapja 1925. februári halála miatt, utolsó szigorlatait csak 1925 júniusában tette le és szerezte meg az építészmérnöki oklevelet.
 
Diplomájának megszerzése után barátaival több hónapos európai tanulmányúton – Ausztria, Svájc, Franciaország, Észak-Olaszország, Anglia – vett részt. 1925. szeptember 14-én beállt édesapja jó barátjának, Maróthy Kálmán építésznek az irodájába, majd 1926. május 1. és 1927. június 30. között Wälder Gyula építész, műegyetemi ny. r. tanár irodájában dolgozott. Ebben az időben már önálló tervezési munkái is voltak. 1927. október 1-jétől önállósodásáig Dümmerling Ödön és Maróthy Kálmán közös irodájában dolgozott. 1928-ban újabb tanulmányutat tett, Dél-Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában. 1928. szeptember 14-én beiktatták a Mérnökök nyilvántartásába, majd 1929. május 17-én a Budapesti Mérnöki Kamara tagjai sorába jegyzik be.
 
1929 júniusában megnősül, elveszi Foucault Eugene franciaországi külkereskedelmi tanácsos Yvonne nevű leányát. Házasságából három gyermeke született: Yvonne (1930), Gyula (1932) és Jenő (1933). Két fia építészmérnök lett.
 
1929-től önállóan tervpályázatokon indul és egyre inkább a modern építészeti irányzatok felé fordul. Az adott kor ezeket a „modern” irányzatokat nem akarta elfogadni. Avantgárd építészeink tervei számos kudarc, majd a modern építészetbe vetett hit és újabb próbálkozások után jutottak el a megvalósulásig.
 
1933 januárjában önállósul. Az 1933. és 1934. év a tervezett és megépült villák, valamint a Pasaréti templom elkészültével meghozta számára az elismerést, hazai és nemzetközi szaklapok publikálták munkáit, és elismerően nyilatkoztak róluk.
 
1948-ban kényszerűségből az akkoriban alakult állami tervezőirodában vállalt munkát, eleinte tervezői, később különböző vezetői beosztásokban. Az állami tervezőirodák fejlődésük során sok változáson mentek át, ezért id. Rimanóczy Gyula 1948 novemberétől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-jétől az Ipari Tervező Iroda, majd a Könnyűipari Tervező Iroda, végül 1950 szeptemberétől a KÖZTI (Középülettervező Iroda) állományába került, s ez utóbbiban dolgozott 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig. Számos épületet tervezett, s ezek többségükben megvalósultak. Tervei között megtalálhatók ipari épületek, bányászfürdők és iskolák, iparitanuló-otthonok, egyetemek. A Magyar Építőművész Szövetség keretében 1953-ban megalakult Mesteriskola tanára volt haláláig.
 
Jelentősebb alkotásai:
– Lengyelország – Milanówek, Markowski villa (1926)
– Budapest, XI. ker. Somlói út 6/b, villa (1927)
– az Új Hatvani Római Katolikus templom tervpályázata; megvétel (1928)
– Budapest, XI. ker. Szirtes út 3/a, villa (1932)
– Budapest, X. ker. Kőszeg utca 8., villa (1933)
– Budapest, Pasaréti templom (1933–34)
– Budapest, II. ker. Pasaréti út 96., villa – ma Inter-Európa Bank (1933)
– Debrecen, volt Sugárút villa (1933)
– Budapest, II. ker. Pasaréti út 97., villa (1934)
– Székesfehérvár, Közvágóhíd (Farkas, Králik, Szabó munkatársak, 1935)
– Budapest, XII. ker. Lejtő út 22., villa (1936)
– Budapest, XIV. ker. Cházár A. u. 6., Postás Nyugdíjas Otthon (1937)
– Budapest, II. ker. Pasaréti téri autóbusz végállomás (1937)
– Budapest, VII. ker. Dob utca 75–81., Budapesti Postaigazgatóság (1939)
– Budapest, IX. ker. Mester utca 45., Rendelőintézet (1939)
– Budapest, II. ker. Battai út 12/a, villa (1940) 
– Budapest, XIV. ker. Istvánmezei út 1–3., Nemzeti Sportcsarnok (Gerlóczy Gedeon, Müller, Simkovits, Tóth munkatársak, 1941)
– Budapest, XIV. ker. Bosnyák téri Szt. Antal Plébánia (1944)
– Ganz Árammérőgyár (1949)
– Ajka-csingervölgyi vájáriskola (1949)
– Bányászfürdők: Lyukó, Tatabánya, Nagybátony, Petőfibánya (1949)
– Budapest, XIII. ker. Váci út 107., Iparitanuló-iskola (1950)
– Veszprémi Vegyipari Egyetem (1951-től)
– Nyíregyháza, Dohányfermentáló (1951)
– Győr, Iparitanuló-iskola (1950)
– Gödöllői Agrártudományi Egyetem lakóépületei (1953)
– Szolnoki Irodaház (1953)
– Budapest, XI. ker. Műegyetem rakpart, Műszaki Egyetem R Épület (1955)
 
 
IFJ. RIMANÓCZY GYULA (1932–1992) építészmérnök a szakmai működését már középiskolás korában megkezdte. Megszakítva a budai Cisztercita Szent Imre Gimnáziumban folytatott tanulmányait, 1950–51-ben műszaki rajzoló volt az IPARTERV-ben. Magánúton érettségizett. 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnök Karára. Egyetemi évei alatt a KÖZTI-ben dolgozott. 1957-ben megvédett diplomájának témája Új magyar Skanzen kialakítása volt, a Művelődésügyi Minisztérium megvásárolta. A kötelező kivitelezői gyakorlat után 1958-ban a Budapesti Városrendezési Tervező irodában (BUVÁTI) kapott állást, innen is ment nyugdíjba 1986-ban.
 
Irányító tervezőként számos épületet, közintézményt: óvodákat, bölcsődéket, egészségügyi létesítményeket, iskolát, tanácsházakat, irodaházat, postát és lakóházakat tervezett, és rendkívül sok tervpályázaton vett részt. Az 1960-as években a Műszaki Egyetem Lakóépület-tervezési Tanszékén külső tanársegédként is dolgozott.

Képek

previous resume next
1 / 22
Id. Rimanóczy Kálmán

Impresszum   -   Szerzői jogok