Címtelen

 
Az én életem egy fabatkát sem ér,
kicsoszogok a létből csendesen,
arra ébredek, hogy elaludtam,
azt álmodom, hogy felébredek…
 
Létből létbe, halálból halálba,
elfelejtettem élni, úgy gondolom,
halál havaz rám unos-untalan,
kitetszik létem szünös-szüntelen!
 
2015. március 3.

Impresszum   -   Szerzői jogok