Az emlékezés sétája

 
Ezekben a hónapokban sokfajta kezdeményezés, intézmény ünnepli fennállása, alapítása 25. évfordulóját, ami természetes, hiszen 1990 Romániában nem csupán politikai fordulatot, rendszerváltást hozott, hanem a forradalom utáni hetek, hónapok a társadalmi-kulturális stb. közegben is változásokat indukáltak, sorra jelentek meg új szerveződések, s ez a pezsgés az erdélyi, partiumi magyarság vonatkozásában még hangsúlyosabban, látványosabban érvényesült, mivel addigra a diktatúra szinte mindent eltüntetett, megszüntetett.
 
Furcsa kivételként tekinthetünk a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Körre. Hiszen még 1989-ben is képes volt rendszeresen jelentkezni, megtartva eredeti, pontosabban még a hetvenes években kialakult szellemiségét. 1990 tavaszán aztán – az immár szabad napilaphoz kötődő néhány próbálkozást, illetve egy még ’89 őszén kalandos körülmények között összeállt, Budapesten megjelent váradi versantológia zajos sikerű bemutatását leszámítva – berekesztette működését anélkül, hogy formálisan bármikor is megszűnt volna. Ami stílszerű, hiszen korábbi, megtűrt állapotaiban sem a formalitás jellemezte. E felfüggesztettség, szünetelés egyik oka értelemszerűen az is, hogy a változásokkal egyéb szervezési formák vették át a kör attribútumait. Egyszerűen annyi történt, hogy elvégezte a feladatot, amit vállalt. Nyilván, érdemes gondolkodni arról, hogy a változó helyzetben új szerepkörben valami, valahogyan folytatódhatott volna, illetve folytatódhatna ma a működése.
 
Egy kis sétával emlékeztek a leállás 25. évfordulóján úgy tucatnyian az egykori tagok, költők, sajtósok, elsősorban azokra gondolva – éppen 25 nevet sikerült összeírni a kör holdudvarához tartozók közül –, akik már nincsenek az élők sorában. A fontos helyszínek bejárása s a felolvasások mellett gondoltak a folytatásra is az egykori Ady körösök: a sétát szeretnék évenként megszervezni, illetve azt is igyekeznek elérni, hogy a kollektív helyi emlékezet utcanevek, emléktáblák stb. formájában ne csak a száz évvel ezelőtti szereplőket őrizze meg, hanem a közelmúlt kulturális értékeinek teremtőire is jusson a város részéről figyelem, megbecsülés. Az, ami életükben a legtöbb esetben elmaradozott.

Impresszum   -   Szerzői jogok