káprázatbeliekhez [44]

 
Az egysejtű univerzum, amely meghasad és két sejtté lesz, hogy tárgyat találhasson a középpontját feszítő szeretetnek, hasonlatos az egyetlen istenséghez, mely kihasítja magából másikát, a vissza nem fogadhatót, és örökre elfelejti az osztatlan magány boldogságát. Az osztódást mindig az új és újabb társ iránti vágy hajtja és a taszítás magnetikus ereje váltja ki, amely elválaszthatatlan ellentététől, a vonzás erejétől, ami viszont az újraegyesülés irányában hat.
A világba vetett bizalmunkat a két magnetikus pólus generálja, a szeretet két arcának mítosza, mely azt sugallja, hogy az egyetlen istenségben szunnyadó sokaság azonos a mi légióinkkal. Azt sugallja, hogy aki megtagadja önmagát, az egyben meg is kettőzi saját lényét, két pólust hozva létre benne, melyek vonzani és taszítani fogják egymást, míg maguk is osztódásba nem kezdenek, elfeledkezve a sejtről, amiben egyek voltak.

Impresszum   -   Szerzői jogok