A káprázatbeliekhez [43]

 
Az újra megidézett növények szentjei úgy szabadultak meg az ismétlés fogságából, hogy felismerték saját másolat voltukat, és távolságot tudtak teremteni az egykori szent és önmaguk, valamint az egykori fügefa és az újra megidézett növény között. A velünk született hit, hogy mindannyian megismételhetetlenek vagyunk, megakadályoz bennünket a körforgásból való kilépésben, mert az ismétlés kerekéhez kötözve mindig azzal a meggyőződéssel és gyönyörűséggel tesszük újra és újra ugyanazt, mintha először és utoljára tennénk.
A fügefa megidézése előhívja a szent történetét, aki az ismétlődést felismerve nem tagadta azt el önmaga előtt, hanem a másolás igenlésével, tiszta tudattal telepedett az újabb és újabb másolatok árnyékába. A felismerés tudatosítása az ismétlések során a szent történetének mutációjához vezetett, ami az igenlés gyönyöre néven vált ismertté azok között, akik képesek megidézni egy fát, melynek lombjai valaha föléjük borultak, és képesek megidézni egykori és majdani önmagukat, ahogy alatta ülve gyönyörűségüket lelik saját másolataik láncolatában.

Impresszum   -   Szerzői jogok