Vonat

 
A toll meg-megcsúszott a füzetke lapjain, miközben ő a vonaton zötykölődött. Kétszer kell átszállnia, hogy odaérjen. Időnként meg kellett ráznia a tollat, már nagyon kevés lehetett a patronban. Úgy gondolta, hogy majd a másik vonatban cserél. A nagynénje persze precíz a tollaival, mindig csúsztat be egy tartalék patront az új mögé. Neki viszont a cseréhez a fél táskáját ki kell majd ürítenie. A képletet mindenesetre felírta, a térkép is nála van. Nem lehet gond azzal a várossal. Az aktuális lila füzetbe jegyezte, talán a nagynénje beugrik a lakásukba, hogy oda kell mennie játszani. Most csak fél napot tudott maradni. A múltkori visszarohanás nem volt igazán kedvére, de a nagybátyja meggyőzte, hogy ki fogják rúgni az intézetből, s akkor rághatja a küszöböt. A nagynénjének azóta is hetente telefonál, s ha nem találja, kimegy sétálni a parkba, ahol a fák ekkor furcsák lesznek.
 
*
 
− A nagynénéd szerint a Touches bloquées most kimarad.
− De ahhoz közeli lesz. Néhol. Szóval magának szólt, hogy jövök.
A sánta felesége megőszült, az arca még mindig gyűrött.
− Gyere, metronómos!
Ő mindenre emlékszik ezek szerint, arra is, ahogy Anna nyújtózott akkoriban a zongora mellett. Azt is tudja talán, hogy tényleg „darabosat” fog előadni a többiekkel, s talán már azt is, hogy nincs igazán kedve ehhez a több hangszeres együttjátszáshoz. Egy olyan lépcsőházba vezeti, amelyen nincs sehol ablak. Minden kis zaj nagy jelentőséget nyer. A sorozatos neszek nyugtatják, a magányosak megrémítik. Ez a nő „kétzajos”, a nagynénje nélkül nem értheti meg. De még így, a várt zajválasszal is érdekes.

Impresszum   -   Szerzői jogok