talpfa

 
gondolkodni másodosztályú gyorsvonaton 
lehet kávészagú németek között 
mozgóárusos beszélő kocsiban nem jó
ehhez kosz is kell meg zakatolás amitől 
hullámos lesz minden betű akkor jó akkor 
emberi megtörnek a szavak a 
papírszéleken megtörik a zakatolás puhán 
törik lehunyt szemem mögött a táj 
beáramlik az ablakon kiáramlok az 
ablakon
 
a kis tó meg ami talán kétezer-tizenegyben telt fel amikor 
vízben álltak a földek a tó a búza között kiszáradt ott úszkáltak 
hetekig azok a fehér madarak mindig akad valami látni- 
néznivaló persze figyelni sem árt nyáron a soproni vonalon a 
kerekerdő előtt láttam többször fehér halmokat ott víz nincsen 
utánam jöttek énutánam néha látom őket fehér állatokat 
egyszer egy nyúl ült a győri vasútállomásnál a sínek között ki 
is mondtam egy ó-t de megint a csak egyedül voltam ki tudja 
mire gondolok valaki emlékszik e rám
 
ki lehet az aki az ablakon kihajol kinek megy tele a szája hajjal nehéz lenyelni a hosszú szálakat köhögni kell tőlük fullasztanak nem lenyelésre valók ki kell köpni mindet azt is amit eddig lenyeltem ki kell köpni azt a nyálas csomót mert nem oldja fel a gyomorsav sem a mozdonyra kötöm a végét és húzza húzza ki belőlem nehéz ez mert hányni kell mert sírni és fuldokolni kell de így akkor majd egyszer vége lesz majd feljön és majd állok és remegek fehér leszek mint a madarak és a nyulak és nézem nézem és kinn lesz 
a benn mint ez a táj mint az út csak legyen elég sín elég mozdony elég vonat 
 

Impresszum   -   Szerzői jogok