Gyermekrajzok

 2. A királyné látogatása
 
Izabella királyné ellátogatott városunkba.
A villanytelep irányából érkezett.
Egy hetet töltött itt.
A bútorgyár mögötti kis utcában lakott.
A Nagymalom mögött gyógyfürdőzött naponta.
Sokat sétált a disznóhizlalda környékén.
Nem látogathatta meg a Csonkatornyot,
és a Pionírházat sem. 
Ám mégiscsak itt járt nálunk.
Egyesek azt állítják, amikor elment,
nem a villanytelep
irányába távozott.
De hát ki tudhatja,
hogy merre is volt a villanytelep
a török hódoltság idején.
 
 
3. Neufeldék elmennek Palesztinába
 
Reggel álmos imbolygással
himbálóztak a nagy gyékénykosarak
a sütödébe.
Az utcán finom lisztpor
kanyargott az asszonyok után
a pékség felé.
Néhány óra múlva
Nyaldfel bácsi nagy lapátjával
kacagva szedte ki a kemencéből
a roppanós kenyereket 
a téglapadlón várakozó
gyermekek előtt.
Aztán, egyszer csak,
a május elsejei felvonuláson, a főtéren,
papírmaskarába bújtatott emberek
jelenítették meg
a nagyszivaros Churchillt,
és Titót, a láncos kutyát.
A nép tapsolt, éljenzett, nevetett.
Aztán bezárt a pékség.
S Nyaldfel bácsiék elmentek Palesztinába.
 
 
4. Jól megvoltunk együtt
 
A románok röplabdáztak.
A magyarok kosárlabdáztak.
A románok az újtelepen laktak.
A magyarok a régi házakban.
A románok benne voltak a történelemkönyvben.
A magyarok nem voltak benne.
A református templom vasárnap tele volt.
A román templom csak esküvőkön volt tele.
A templom mellett volt a Kossuth-szobor.
A románok kérdezték: Hát ez meg ki lehet?
A magyarok a magyar tévét nézték.
A románok is a magyar tévét nézték.
A magyar határ pár kilométerre volt.
A román határ egy picit közelebb.
„A békeharc legyőzhetetlen!”
Jól megvoltak együtt. 
A magyarok kosárlabdáztak.
A románok röplabdáztak. 
 
 
8. A világ téli tankönyvei
 
Előkészítették a tálakat,
ahogy a világon mindenhol történik,
megérkeztek a sógorok, sógorasszonyok,
ahogy a világon mindenhol történik,
megittak egy-egy kupica pálinkát,
ahogy a világon mindenhol történik,
leemelték a fáskamra ajtaját,
ahogy a világon mindenhol történik,
lúgos vízzel jó alaposan lemosták,
ahogy a világon mindenhol történik,
s mire a gyermek iskolába indult 
a ropogós hóban, megtörtént mindaz,
amiről a malac-oskolákban
hallgatnak a könyvek.
 
 
9. Nagyokat sóhajtó emberek
 
Kicsi ház 
a léckerítések mögött
az Arany János utcában,
 
időnként olyan kis 
koszorúfélék lógnak az ablak mellett,
a házfalon,
 
időnként iskolások állnak,
illetve sorakoznak föl az udvaron,
s énekelnek,
 
de bevonulni csak
libasorban tud a dalárda is
az utcaajtón,
 
a ház előtt időnként
nagy autóbuszok állnak 
az út porában,
 
a kocsiból
nagyokat sóhajtó emberek
szállnak ki,
 
a gépkocsivezető ablakában
egy kis piros-fehér-zöld zászló van,
egy egészen kicsi zászló,
 
mint a hüvelykujjam,
olyan kicsi.
 
 
12. Apáink kettős sorokban
 
A város felett körözött egy kicsit.
Jól látszott oldalán a Vöröskereszt.
A férfiak kiugrottak az utcaajtón,
s rohanni kezdtek a kaszáló felé.
Akkor a kétfedelű már ereszkedett
le a házak fölött.
Mire kiértek, a gép már a földön volt.
A pilóta ült a fűben és cigarettázott.
Várta a kórháziakat.
A férfiak álltak szépen,
kettős sorokban,
s rendre bekérezkedtek
a pilótafülkébe.
Kivárták nyugodtan,
míg sor került mindenkire.
Csak az nem ülhetett be,
aki a legvégén,
utoljára érkezett.
– Maga menjen haza! Nem ülhet be!
Magának falába van! –
mondta a pilóta
a trafikosnak.
 
 
21. A magyar világ vége
 
Ó, hát a magyar világban,
nagyon boldogak voltak az emberek,
Csak az nem volt olyan jó,
hogy közben zajlott a világháború.
De azért magyar világ volt, na,
ezt azért el kell ismerni.
Aztán, egyszer csak, 
behívták katonának az egyik nagybácsit.
Aztán, persze,
behívták a másikat is. 
És kedvükre lövöldözhettek
a magyar világban.
Csak nem volt hozzá kedvük.
De hát mit csináljanak?
Ha egyszer világháború volt,
nekik lövöldözni kellett. 
Így aztán egyszer csak 
az egyik nagybácsi,
a visszavonuló német csapatokat fedezve,
Budáról, a Márvány utca tetejéről,
lőtte aknavetővel azt a városrészt,
ahol a pesti rokonok laktak,
a másik nagybácsi meg 
a Citadella tetejéről
lőtte aknavetővel azt a városrészt,
ahol az ő pesti rokonai laktak.
Persze, nem halt meg senki.
Ennek ellenére, mégis, hogy, hogy nem,
mire hazakerültek,
vége volt a magyar világnak.
A harmadik nagybácsi 
ott muzsikált éppen, az utcavégen,
a bevonuló Vörös Hadseregnek.
 

Impresszum   -   Szerzői jogok