A mi Kelet–Nyugatunk

 
Egyszerre volt fontos pillanata sajtótörténetünknek és Nagyvárad kulturális közelmúltjának, amikor huszonöt éve, 1990. február 9-én megjelent a Kelet–Nyugat irodalmi és művészeti hetilap. Azokban a napokban jobbára még csak az új neveket választó napilapok tartalmilag új, de tipográfiailag még a korábbi időkre emlékeztető kínálata jelentette a szabaddá váló sajtónkat. Ebben a helyzetben jött egy formájában és szerkezetében előzmény nélküli, friss, nyitott szellemű periodika (Váradon hasonló lap hét évtizeddel korábban létezett, nagyon rövid ideig). A napok alatt, biztos kézzel és határtalan lelkesedéssel kiérlelt koncepció, az erős szerzői és szerkesztői háttér, az Ady-kör biztos alapjai mind sikert eredményeztek: ismertséget kelettől nyugatig, s olyan példányszámot, amiről mai napilapjaink is csak álmodozhatnak. A Kelet–Nyugatnak nem adatott annyi idő, hogy tartósan megkapaszkodjon, de annyi igen, hogy megkerülhetetlenné váljon. Az igazi váradiság üzenetvivőjévé.
 
Ahogy gyors sikere, felívelése, fogalommá válása, úgy többéves küszködése, agóniája is tanulságos, talán azt is mondhatjuk ma már a kor ismeretében, hogy törvényszerű volt. A történtek, folyamatok pontosabb kutatását is megkönnyítheti az a szándékunk, hogy a lap valamennyi számát digitalizáljuk, bárki számára elérhetővé téve.
 
Igazából nem is egy Kelet–Nyugatra emlékezhetünk, hiszen a kezdeti idők hetilapja helyébe lépő folyóirat műfajhasználat tekintetében már inkább a hagyományos irodalmi-művészeti folyóiratokhoz volt hasonlatos. Ám mindkettő olyan szellemi érték, amelyről –a diktatúra megdöntésének 25. évfordulóján – nem szabad megfeledkezni, jelentőségük pedig méltán emlegethető együtt azokéval az irodalmi elődökével, közösségekével, akik tiszteletére ma szobrot, emlékművet emelnek.
 

Impresszum   -   Szerzői jogok