Szalonnasütés
Hajnali háromkor megébredek. Az ablak félig nyitva.
A gyomorsav valahol a nyelőcsőben. Több mint valószínű,
hogy a gyomorszáj nem zár megfelelően. Állítólag az idegtől.
Egy ismerős ház ismerős szobája. Évekkel ezelőtt ugyanitt feküdtem,
ugyanígy megébredtem, és féltem a radiátor idegen, riasztó kattogásától.
Nem volt senki, aki segítsen, aki megnyugtasson. Azóta csak a félelmek
és a kételyek változtak. Minden egyre elviselhetetlenebb.
A kora este képei: kint ülünk az udvaron, a tűz körül, sütjük a szalonnát.
Nyársról csöpögő zsír a kenyéren. Szinte ünnepnap ez a csütörtök,
mert épp mindenki itthon van. Egy atomjaira hullott molekula összeáll,
hogy aztán a kovalens kötések újra és újra felszakadjanak.
Esszük a szalonnát, a hagymát, isszuk a vörösbort, és mindannyian egyetértünk abban,
hogy akárhogy is, de ti mindent megtettetek. Hogy megkíméljétek a gyerekkort.
Bólogatunk, helyeselünk. Mi mást is tehetnénk.
Minden adandó alkalommal bocsánatot kértek, mi pedig minden adandó
alkalommal megbocsátunk. Mert tudjuk, egyre nagyobb szükségetek van
ezekre a meg-megújított feloldozásokra.
És egyre biztosabb, hogy nekünk is szükségünk van rájuk, ugyanúgy.
Bende Tamás
Bende Tamás (1990, Győr) költő, kritikus. 2014 ősze óta az Ambroozia online folyóirat szerkesztője, jelenleg ügyvédjelöltként dolgozik. Budapesten él. 2009 óta publikál.