a titokban végbement csoda

          „Az udvar kövére egy méh mozdulatlan árnyékot vetett.”
                                        Jorge Luis Borges

idegen érkezik a városba.
körüldongjuk-lessük lábai nyomát
találgatjuk a mozdulatot ami hagyta
betûznénk belõle honnét-hovát.

s persze az anyagot – mint ível
a friss mozdulatra. hamufehér
maltere hogy mutál-mímel.

a csontszáraz homok kitölti
a talp közepébe fúrt sebet.
valaki elejt egy szeget.

a körmök alatt ultramain gépolaj.
koros színésznõ a vonalba sikolt:
Máriám! Marim! szirénák.
fényküszöb. moraj.

jelek melyek hajszál híján
ugyan: nem írják meg a történetet.
épp nem pattan el egy kapszula cián.
valaki összegyûr egy kenyérjegyet.

a teraszra lép mint hajdan egy õr
csuklaján számok – pergamen bõr –
talán telefoné. vagy valami más
valaki sziklák közt motoszkál: ás.

a nyomok közepén elomolnak
a kis véres homokbástyák némán. hidegen
(ma nincs íze a bornak –
csap pultra valaki)
nyomában kutyák pityergõ prostik
 

Impresszum   -   Szerzői jogok