Rimler Károly ünnepi beszéde a városháza megnyitásakor

ÜNNEPI BESZÉD

felolvasta Nagyvárad-város uj székházának megnyitási ünnepélyén Rimler Károly polgármester

NAGYVÁRAD.

Boros Jenő könyvnyomdája.

1904.

 

 

Méltóságos Főispán úr!

Tisztelt vendégeink!

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

 

Mélyen meghatva, s a hála érzetével szivemben emelem fel első izben szómat Nagy-Várad város törvényhatóságának eme diszes uj székházában. Mély megilletődés járja át lelkemet, mert egész valómban érzem e pillanat fontosságát; e nap nagy jelentőségét szeretett városom történetében, s hála száll ajkaimról a mindnyájunk sorsát intéző nagy mindenség Urához, hogy e magasztos ünnepnapot mindnyájunknak megérni engedte.

Rendszerint minden törvényhatósági ülésnek első tárgya a polgármester jelentése az elmúlt hónap közigazgatási állapotáról, ez ünnepélyes alkalommal sem térek el a törvény által előirt gyakorlattól, de nem egy röpke hónap meg meg ujuló eseményeit foglalom jelentésbe, hanem a tekintetes Törvényhatósági bizottság s mélyen tisztelt vendégeink szives engedelmével, letűnt évszázadoknak változatos eseményeit kivánom rövid és nagy vonásokban ismertetni.

Emeljük fel egy pillanatra sürü fátyolát a mult köd-boritotta világának, ez ünnepélyes óra igen alkalmas az elmélkedésre, ismerjük meg történelmi multunk kimagasló alakjait, romokban heverő s egykori nagyságát hirdető alkotásait, városunk múltját feltárva, ejtsünk egy könnyet itt porladozó ősatyáink hamvai felett, szólaltassuk meg a köveket, s ha városunk történelmi múltjának megismeréséből azt a tanuságot vonjuk le, hogy a rög iránti elválaszthatatlan szeretet, az önzetlen hangya szorgalmú munkálkodás, a törhetlen hazaszeretet voltak azok az erények, a melyek az ezer évnél idősebb múlttal biró városunkat ezer és ezer veszély közepette a végenyészettőli megmentették s ha ez ünnepélyes pillanatban szent fogadalmat teszünk, hogy ősatyáink nemes nagy erényeit követendő példányképül állitjuk fel magunknak, ugy bizony mondom méltóan ünnepeljük meg a mai szép napot.

Igen tekintetes Törvényhatósági bizottság! Saxa loquntur, csak meg kell érteni szavukat, nemcsak füleinket kell kitárnunk a mult eseményeinek megértéséhez, hanem sziveinket is, s ha nem a mai önző ideges élet világ prizmáján keresztül, kicsinylő mosolylyal ajkunkon biráljuk a multak eseményeit, ha él bennünk a szilárd akarat a nagy és nemes tettek követésére, a mult hibái és bünének elkerülésére ugy becses kincses házat tár elénk a mult, ősi városunk történelmi múltja, melyet megismerni kötelessége e város minden igaz fiának.

Ha van a multban tanuság – a minthogy van, – ha a történelem ismerete, a multak emlékeinek megbecsülése záloga egy boldogabb jövönek, ugy bizonyára városunk történelmi multja sok és becses adatot nyujt a tanulni akaró elmének, ezért választottam polgármesteri jelentésem tárgyául a különböző történeti kutfők s városi levéltári adatok felhasználásával szeretett városunk multjának igen rövid, mondhatnám dióhéjba foglalt ismertetését.

Nagyvárad alapitásának történetét sürü homály fedi. A históriai időből való történetének nagy része áldozatul esett gyászos, de dicsőséges multjának, a melyben a rettenetes pusztulás a vér és tüz, a gyász és korom megsemmisitik az utókor előtt gyakran annyira becsessé vált kincseket. Ennek következménye azután, hogy Nagyvárad története a legendákra van utalva. A kő és bronzkorszak időbeli leletek bizonyitják, hogy e város határában helyet szerzett magának az ősember; a Körös folyó elnevezése némileg bevilágit a római korba, mert az államalkotó, hatalmas nép jól ismerte a bájos Körös völgyet és hévvizeket a gazdag alföld rónáival együtt és hogyha rámutatunk arra a két sirleletre mely még az 1824 ik évben a hévvizeknél látható volt, s melyeknek feliratai tanúbizonyságot tettek arról, hogy a rómaiak ismerték a hévvizeket, nem szabad egészen tévedésnek tekintenünk azok állitásait, kik Ulpianum várost Nagyvárad határába helyezik.

A római korszak letünte után a népvándorlás egyik útja volt a Körözsvölgye, a hún és avar leletek bizonyitják, hogy ha már akkorra elenyészett is a római emlék, az alföld felől épen ez a terület volt az Erdély felé törekvő hadak egyik utvonala, pihenő helye.

Városunk történetét Szent László király legendái vezetik be, A legendából történet alakul, s a történet maga is Szent László királyt mondja ha nem is a város alapitójának de ujjáteremtőjének. A hagyomány és vele a váradi regestrum állitja, hogy Szent László király 1083-1095 körül Váradon prépostságot alapitott, majd azt beszéli, hogy élete utolsó éveiben püspökséget állitott. Annyi bizonyos, hogy a váradi káptalan Váradot mindig magáénak tartotta, e jogát kétségbe soha senki sem vonta, a törvény, a király, a püspökség Váradot mindig a káptalan városának mondotta. Ez az oka annak, hogy Várad története teljesen összefügg a váradi káptalan és püspökség történetével, mert a káptalan volt a földesur, s a város a káptalant a maga urának megismerni tartozott. És hogyha mégse volt jobbágyi város Várad, ennek magyarázata a város lakosainak és urainak nagy müveltségében keresendő. Ez időben a „nagy” előnevet még sehol sem használják, a „nagy” előnév akkor vette kezdetét mikor a Sebes-Körös jobb partján Olaszi, a váron tul Velencze és a szőllősi határban Vadkert a püspökség által külön városokképen meg telepittettek. Várad tehát a várat a nagypiac felé előre tolt eröditménynyel ellátott várost, a Pece patak melletti, a Szálka felé terjedő városrészt foglalta magában. Váradnak épen ugy, mint későben Olaszinak, és Velencének, Vadkertnek, külön esküdt birója és ezzel külön községi élete is volt de Várad történetében nagyságában és megsemmisülésében, dicsőségében és gyászában egyenlően be van irva ez utóbbinak sorsa is, a „nagy” előnév egy elnevezés alá vonta őket, És csodás, hogy amint Várad a legendák köréből előtünik, egy kész, fejlett tudomány és iparban előhaladt város áll előttünk.

Szent László sirlegendája szolgál alapul a szelídebb erkölcsöknek, a müvelődésnek s az anyagi jólét kezdéséneké Első püspöke Szt. László unokaöcscse. az Kálmán király, kit a történelem Könyves Kálmánnak irt be lapjaira. II. István király alapitja a premontrei kanonok rendet, letelepitvén őket a Szent István Várad előhegyi monostorba. Szent László és II. István királyok Váradon temettettek el. A legendák hatását Várad érezte legkiválóbban, Szent László király sírja búcsújáró hely lesz, koporsója körül királyok temetkeznek, számos magyar király zarándok utra kél, hogy a nagy király emlékének koporsójánál áldozzék. A megnyilatkozó nagy kegyelet hatása alatt III. Béla király 1192-ben a nagy királyt szentté avatta. Itt volt akkor a király családjával a főnemesség s a hivek nagy serege. Mindezek arra szolgáltak, hogy Várad ipara kereskedelme, erőteljesen fejlődjék. Ezen időben a Szent László épitette monostorból erős vár lesz, erős falakkal, mély árkokkal. E várfalak voltak a védőszárnyak, a melyek oltalma alatt a város fejlődött, nemcsak a vallás, hanem a kereskedelem, az ipar s a közmüvelődés hatalmas tényezőivel. 1204-ben a székesegyházat kibővitik, Szent László királynak uj művészi faragványokkal ékes sírt és drágalátos oltárt emelnek. Kálmán Király az istenitéleteket törvényileg szabályozza, csak ott engedi meg, a hol püspökség, vagy nagy monostorok voltak és a mikor az előző királyok által tett adományokat megvizsgáltatva, jórészben visszavonta, a váradi püspökség javára tett adományozást nem érintette. Ebből következtetni kell, hogy az istenitéletek Váradon is gyakoroltattak.

Képek

Nagyváradi tanácstagok Rimler Károly polgármestersége idején

Impresszum   -   Szerzői jogok