A városépítő Rimler Károly V.

A gyökeres változások előjelei 1919 elején

 

A Tiszántúl január 1. számában arról számolt be, hogy a Budapesten tartózkodó, illetve ott élő román szociáldemokraták tiltakoztak a gyulafehérvári határok ellen. Munteanu kijelentette, hogy fegyverrel kell magakadályozni Erdélynek Romániába való bekebelezését.

A Nagyváradi Napló 1919. január 5. számában Nem szállják meg a románok Nagyváradot címmel az alábbiakat írta: „Dr. Apáthy István Kolozs vármegye főkormánybiztosa Berthelot francia és Neculce román tábornokokkal megegyezett, hogy a megszálló csapatok nem vonulnak tovább, feltéve, ha a szabad területeken nem bomlik föl a rend. A megszállt területeken magyar nemzetőrséggel karöltve tartják fenn a rendet.

1919. január 5-én dr. Ágoston Péter kormánybiztos intézkedett Nagyvárad város közigazgatási testületének összehívásáról, ahol Rimler Károly polgármester beszámolt a közigazgatási ügyekről.

A kormánybiztos bejelentette, hogy az alábbi magyar városok: Kolozsvár, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Beszterce, Máramarossziget, Székelykocsárd, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Nagyszeben, Brassó, Petrozsény, Lugos, Karánsebes, Versec, Pancsova, Nagybecskerek, Nagykikinda, Szatmár, Nagybánya, Dés francia védelem alatt állnak. A városok listáját a magyar fegyverszüneti bizottság adta át Vyx alezredesnek, aki továbbította az Antant keleti hadseregének főparancsnokához.

Megtárgyalták és elfogadták Birtha alezredes beadványát, mely szerint 160 tagú nemzetőrséget szerveznek. Jánossy Gyula tb. főkapitány kijelentette, hogy közérdek a nemzetőrség létrehozása. Január 8-án Reáliskola és internátus nyílt a hadapród iskola épületében.

Január 12-én adták hírül a nagyváradi lapok, hogy a Magyar Népköztársaság első elnökének Károlyi Mihályt választotta a Nemzeti Tanács.

A románok megszállják Nagyváradot írta a Nagyváradi Napló ezen a napon. „Neculce tábornok a román megszálló csapatok parancsnoka új rendeletet bocsájtott ki, hogy a magyar csapatoknak az Arad, Békés, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti vonalat is ki kell üríteniük, s ezeket a területeket is megszállják a románok.”

Január 14-én riasztó hírként jelent meg a helyi újságokban, hogy a román seregek elindultak Kolozsvárról Nagyvárad felé. Másnap már azt közölték, hogy Bánffyhunyadot előző este megszállták. A pesti vonat csak Csucsáig közlekedik. Január 16-án közölték, hogy Kolozsváron a román hatóságok letartóztatták Apáthy főkormánybiztost és Nagy Károly református püspököt.

Január 18-án arról szóltak a hírek, hogy Gambetta tábornok Aradon bejelentette, hogy Aradot és Nagyváradot román csapatok fogják megszállni és újabb román hadosztályok érkeztek Romániából. Január 22-én beszámoltak a székely hadosztály sikeréről, hogy Kissebesnél megütközött a román seregekkel, s megállította előretörésüket. Ezen a napon jelentették be, hogy dr. Ágoston Péter belügyi államtitkár lett, s eltávozott Váradról. Január 23-án közölték, hogy a 21. székely gyalogezred bevonult Csucsára.

Január 23. A Nagyváradi Napló jelenti: Kratochvil a 21-es ezreddel visszafoglalta Csucsát és megerősítette esküjét, hogy Erdélyt megvédi.

1919. január 26-án közölték, hogy dr. Katz Béla lett Nagyvárad és Bihar megye főispánja, és dr. Berkovits René a főváros közegészségügyének főfelügyelőjévé nevezték ki.

Ezen a napon rövid, egymondatos hírben írta meg a Tiszántúl, hogy „Ady Endre a Liget szanatóriumban 40 éves korában meghalt. Az újkori magyar irodalom legkiválóbb tagja volt.” Január 28-án viszont részletesen beszámolt a költő halálának nagyváradi visszhangjáról Ady Endrének szobrot emel Nagyvárad című cikkében. A városi tanács ülésén Rimler Károly polgármester tartott megemlékező beszédet, melyben vázolta azokat a kötelékeket, amelyek a forradalom költőjét Nagyváradhoz fűzték. Rámutatott Ady Endre életének örök értékű kultúrmunkájára. Indítványozta, hogy a tanács a város közönsége nevében fejezze ki részvétét az elhunyt özvegyének és a Vörösmarty Akadémiának.

A tanács Ady Endre emlékének méltó megörökítésével a polgármestert bízta meg (tehát ő kellett volna megvalósítsa a szoborállítás feladatát, de erre már nem volt lehetősége). A Tiszántúl közölte A város távirata Ady Endre özvegyéhez címmel annak szövegét: „Nagyvárad város közönsége mély megrendüléssel fogadta Ady Endre elhunytának hírét. A vér és arany városa, mely oly korán magához ölelte a költőt és nemcsak hatalmas érvényesülési lehetőséget biztosított neki, de ihlettel, hangulattal, hatalmas impressziókkal segítette szárnybontogatását, majd szinte a szülői érzés büszke örömével kisérte őt világhírű útján, ma a lesújtó gyász közvetlenségével áll ravatala mellett. a gyászban a város minden érző lelke osztozik.

Részvétünket a város tanácsa nevében tolmácsolta

 

                                                                Lukács Ödön p. m. helyettes”

 

Természetesen a legnagyobb terjedelemben és a legmélyebb részvéttel Ady egykori lapja, a Nagyváradi Napló emlékezett a költőre. Az egész első oldal gyászkeretes cikkben idézte emlékét és Zsolt Béla szép nekrológban búcsúzott az egykori munka- és harcostárstól a progresszív eszméket hirdető nagy költőtől.

 

 

Városi tanácsból Néptanács

 

1919. február 1-jén közölték, hogy „Néptanács veszi át a törvényhatóság képviseletét”. Másnap arról írt a Tiszántúl, hogy Nagyvárad együttes tanácsa Rimler Károly polgármestersége alatt kéri, hogy a nagyváradi katonai járványkórházat engedjék át a városnak városi kórház céljára. Tehát maradt a polgármester. Egy február 11-i hírből kiderült, hogy Jánossy Gyula is megmaradt rendőr-főkapitányi tisztében.

Március 6-án arról írtak, hogy Nagyvárad megszállását megakadályozzák a franciák, Csucsánál igyekeztek megszüntetni a tüzelést. A február 16-i számban Nagyvárad város néptanácsa címen ismertették, hogy kikből áll a tanács: a Károlyi-pártból, a Radikális és a Szociáldemokrata pártból jelölt tagok között kereskedők, iparosok, értelmiségiek. A város tisztikarából Rimler Károly polgármester, Lukács Ödön főjegyző, dr. Thury László főügyész, Jánossy György rendőrfőkapitány, Komlóssy József gazdasági főtanácsos, Eleméry Ferenc katonaügyi, Juricskai Barna adóügyi főtanácsos.

Egy kevésbé ismert, de számunkra sorsdöntő határozat született az 1919. január 18-án Párizsban ünnepélyesen megnyitott békekonferencián, 1919. február 26-án a francia vezérkar javaslatára. A külügyminiszterek tanácsa határozatot hozott a magyar és román csapatok közötti semleges zóna létrehozásáról. A határozat szerint a román csapatok előnyomulnak Szatmárnémeti, Nagyvárad, Nagyszalonta, Arad vonaláig. A magyar csapatok visszavonulását március 23-án kell kezdeni és 10 nap alatt befejezni. A román zónában a magyar közigazgatás megszűnik, a semlegesben megmarad. A határozatot március 20-án közlik a magyar kormánnyal.

Az, hogy a két kormányt nem egyidőben értesítették, abból is kiderül, hogy a Nagyváradi Napló az 1919. március 18-i számában tette közzé a hírt, hogy Románia általános mozgósítást rendelt el Magyarország ellen. Ezzel szemben még március 6-án azt írta a lap, hogy Nagyvárad megszállását megakadályozzák a franciák, és Csucsánál igyekeznek megszüntetni a tüzelést.

Március 20-án az eredeti terveknek megfelelően az Antant katonai misszió vezetője Vyx ezredes átadta Károlyi Mihály köztársasági elnöknek De Lobit tábornok jegyzékét a már február 26-án jóváhagyott demarkációs vonalról, s közli, hogy a semleges zónát az Antant haderő szállja meg. A köztársasági elnök szóban közli a katonai misszió vezetőjével, hogy a jegyzékben foglalt követelések nem teljesíthetők. Másnap, március 21-én átadják a kormány elutasító válaszát a jegyzékre. A kormány lemond, és a hatalmat a kommunisták és szociáldemokraták veszik át, kikiáltják 1919. március 21-én a Magyarországi Tanácsköztársaságot.

Képek

A Moskovitz palota a Fő utcán

Impresszum   -   Szerzői jogok