A városépítő Rimler Károly III.

A polgármester házassága

 

Ez a rövid cím a Nagyváradi Napló harmadik oldalán 1916. május 6-án bizonyára óriási szenzációt jelentett a korabeli Nagyvárad minden polgára számára. A mindig a város ügyeit intéző, sokat dolgozó, elfoglalt embernek jóformán nem volt magánélete. Kevés szabadidejében a már említett Kányavár asztaltársaság keretében, férfitársaságban szórakozott, kvaterkázott. Idézzük a lap beszámolóját a nagy eseményről:

„Rimler Károly örömünnepe a mi ünnepünk is. Nemcsak azért, mert ő ennek a városnak a polgármestere, hanem mert Nagyvárad egész polgársága csak szeretettel, tisztelettel és nagyrabecsüléssel gondol a város első polgárára, aki három évtizedes közhivatali működésével szimbóluma lett nemcsak a puritán közigazgatási tisztviselőnek, hanem a kort megértő, a korral haladó várospolitikusnak is, aki a gondjaira bízott értékek önzetlen védelmében, a polgárság jólétének fejlesztésében, a város kulturális és gazdasági felvirágoztatásában értékesítette a maga tudását, tehetségét, energiáját.

Rimler Károly mindenképpen kedves érték nekünk, aki nélkül el sem tudnánk képzelni ezt a várost. A polgárság bizalmából elfoglalt szép állást a közvetlen, jó ember egyszerű természetével töltötte be, valahogy eltüntette a Sal Ferenc-féle piedesztált, mert úgy érezte, bátrabban, könnyebb szívvel fordulhatnak akkor hozzá a segítséget, támogatást, tanácsot kérő egyszerű szegény emberek is. Nincs is senki ebben a városban, aki ne tartaná őt a legjobb akaratú embernek, és a mi hitünk szerint ez a legszebb ítélet ezen a földön, különösen ebben a városban.

Rimler Károly polgármester házassága nem új keletű, nem jelent meglepetést a mi részünkre, mert Nagyvárad polgársága már rég szankcionálta ezt az ügyet. Hiszen ismerjük régtől fogva Rimler Károlynét, ő is ismer bennünket. Csak vissza, haza jön az ő városába, hogy első asszonya legyen a városnak. (A mindenki által ismert, nagynevű orvosnak, dr. Berkovits Miklósnak az özvegye, a Mandel család tagja, férje halála után költözött Budapestre, ott élő rokonsága közelébe) Ezt a helyet nem kellett kiküzdenie, mert a város polgársága, – nők és férfiak egyaránt – a legnagyobb szeretettel és tisztelettel fogadja őt, mint Nagyvárad polgármesterének feleségét.

Dr. Bárczi István Budapest főpolgármestere vezette a házasságkötési szertartást. Mikor Bárczi feltette a kérdést Rimler Károly Emil feleségül akarja-e venni Mandel Vilmát, a polgármester erős nyugodt hangon mondta az igent. A menyasszony is biztos, de kissé elfogódott hangon, halkan mondta az igent.

Ezután felolvasták a házasságkötési jegyzőkönyvet: »Rimler Károly Emil Nagyvárad város ágostai evangélikus vallású polgármestere a mai napon házasságra lépett Mandel Vilma izraelita vallású úrihölgy, budapesti lakossal. A házasságkötés tanúi dr. Hoványi Géza és dr. Sámson József voltak.«

Dr. Bárczi István polgármester meleg szavakkal üdvözölte polgármesterünk nejét, – Károly, régi kedves jó barátom, boldoggá fogja nagyságos asszonyomat tenni. Majd Rimler Károlynak fejezte ki jókívánságait.”

A házasságkötés alkalmából Nagyvárad város tanácsa a következő üdvözlő táviratot küldte:

„Rimler Károly polgármester úrnak, Budapest Brisztol szálloda.

Nagyvárad város tanácsa és tisztikara örömmel vette hírül, hogy szeretett polgármesterünk igen tisztelt arájával házasságot kötött. A tiszteletteljes szeretet érzésével keresi fel önt, hogy életének e fontos mozzanata alkalmából, amely lelkének derűt, szívének pedig boldogságot ad, – benső melegséggel üdvözölje. Szívből kívánja a város tanácsa, hogy e házasság váltsa valóra a reményeket, amelyeket az előkelő házastársak hozzá fűzhetnek és legyen a mai nap egy hosszú, boldog és megelégedett életnek kezdete.

Nagyvárad, 1916. május 2.

                                                                               Lukács Ödön pm. helyettes.”

A polgármester választávirata:

 

„Lukács Ödön városi főjegyzőnek

                                                                  Nagyvárad

Életem nagyjelentőségű napján a városi tanács és tisztikara nevében küldött, szívemnek annyira jóleső, meleghangú üdvözletéért fogadják mindnyájan hálás, szívből jövő, legforróbb köszönetemet.”

 

 

Újabb veszteségek és eredmények

 

1916. május 6-án meghalt Hlatky Endre, aki 1910 óta volt Nagyvárad főispánja. (Bihar vármegyének külön főispánja volt Miskolczi Ferenc személyében, aki nem akarta Nagyvárad főispánságát átvenni, elég volt számára a megye sokféle gondja.) Így esett a választás a tősgyökeres váradinak számító Hlatky Endrére, aki Biharlonkán született 1851. október 21-én, családi birtokukon, de Nagyváradon végezte tanulmányait a premontreiknél és a Jogakadémián. A szabadelvű párt helyi elnöke, 1905-ben országgyűlési képviselője lett, sokat segítette Rimler Károlyt a város fővárosban intézendő ügyeiben. A Szaniszló utcai gyászházból temették nagy részvét mellett.

A világháború folytatása újabb terheket rótt a város lakosságára. 1916-ban már a negyedik hadikölcsönt kellett jegyezni Bihar vármegyére és Nagyváradra 15 millió korona jutott, de ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a virilisek száma  a háború évei alatt 62-ről 1916-ra 80-ra nőtt, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a hadviselés míg nem saját területünkön folyt gazdaságélénkítő hatással járt, és elsősorban a hadsereg szükségletét ellátó iparágak fejlődtek, erősödtek és ennek tulajdonosai és beszállítói gazdagodtak.

1916-ban megkezdték a Nemzeti Áldozatkészség szobrának felállítására a gyűjtést. Ez az akció az ország 10 nagy városának és vármegyéjének kezdeményezésére indult 1915-ben. A szoborállító bizottság tagjai: Fráter Barnabás Bihar vármegye alispánja, Rimler Károly polgármester, Obrincsák István honvédezredes és a fővédnök József főherceg.

A hatalmas szobor fából kifaragva fog állni a város szívében Karácsony Géza agyagból elkészített szobra után Molnár József faszobrász faragja ki, a művész irányítása mellett. Mivel a faszobor réz-, illetve bronzpikkelyekkel lesz borítva, már május 24-től megkezdték a borító lapok árusítását. Egy pikkely 2 koronába kerül (a napilapok egy száma akkor 20 fillér volt). Azt is megírták a lapok, hogy aki legalább 50 korona értékű érclemezt vásárol, művészi kivitelezésű emléklapot kap.

1916. május 23-án a Tiszántúl arról számolt be, hogy a városháza nagytermében a város előkelőségét összehívták, hogy megvitassák az emlékszobor állításának ügyét. A polgármester ez alkalommal mondott beszédéből idézünk.

„Tisztelt és nagyrabecsült polgárai Biharmegyének és Nagyváradnak, nagy diadalok idejében hívtunk össze benneteket. A világ szeme lázas izgalommal lesi most, hogyan viseli magát a magyar nemzet most, amikor vitéz ezredünk a pusztulásunkra esküdött ádáz ellenség legnagyobb rémületére jövendő királyunk vezetése alatt bevonul a hitszegő szövetségesünk földjére (…)

A mi mai ünnepünk szent áldozás a hazaszeretet, a hála, az emberi könyörületesség oltárán. (…)

Adjunk otthont, kenyeret és vigasztalást hőseink hátramaradottjainak. Tudjátok, hogy sok ezren, fiatalok és öregek soha többé visszajönni nem fognak, nem ereszti vissza őket a föld. Ugye nem tűrjük, mi itthonlévők, hogy az ő gyermekeik, öreganyjuk, akikre ők haláltusájukban, haldokló szívük utolsó dobbanásával gondoltak, közöttünk szemeink láttára nyomorogjanak. Nem akarunk szégyenkezni gyermekeink előtt, nem akarjuk a hálátlanság bélyegét hordani homlokunkon. Hatalmas szobrot emelünk és nem lesz Biharvármegyében, Nagyvárad városában olyan család, egyesület, testületi társaság, vállalat, nem lesz olyan polgár, aki egy rézszeg vagy egy rézlemez árával ne járulna hozzá a szobor felállításához és ezzel önvédelmi harcunk legelszántabb áldozatai jövendőjének biztosításához.”

A Nagyváradi Napló 1916. május 14-én már arról adott hírt, hogy megkezdődött az Áldozatkészség – Isonzó őre szobrára a gyűjtés, réz pikkelyekkel és lemezekkel fogják díszíteni Karácsonyi Géza művét. Felhívja olvasóit, hogy anyagi erejük, lehetőségük felső határáig támogassák a nemes kezdeményezést, mellyel a hazáért harcolók családjainak nyújtanak segítséget. Június 3-án a törvényhatósági bizottság állandó választmánya elfogadta javaslatait a június közepén sorra kerülő közgyűlés napirendjére. Fontos téma lesz a fronton szolgáló katonák családjainak megsegítésére vonatkozó intézkedések elfogadása és az egyre súlyosbodó húshiány enyhítésére javasolni fogják, hogy a város bármelyik részében lehessen sertést tartani. A június 20-i közgyűlésen ezt is megszavazták és támogatták a polgármester javaslatát, hogy a város tisztviselői egy-egy fizetési osztállyal magasabba legyenek besorolva, tekintettel a háború követelményeként beálló drágulásra és pénzromlásra.

1916. július 14-én dr. Cziffra Kálmán lett Nagyvárad új főispánja, Rimler Károly helyettes főispáni tisztet is betölt mellette. Az új főispán hivatalos installációja július 28-án volt. Augusztus elsején Nagyvárad első orvosnője, Ravaszdi Barnáné dr. Braun Erzsébet megkezdi gyógyító tevékenységét.

1916. augusztus 3-án az Isonzónál harcoló négyes honvédek saját háborús lapot adnak ki Isonzói tárogató címmel dr. Váradi Ödön szerkesztésében.

Augusztus 9-én Rimler Károly Kérelem a város közönségéhez címmel közleményt jelentet meg a helyi lapokban. Ebből idézünk: „… Folyó hó 18-án a harctéren küzdő összes csapatok szeretetadományban fognak részesülni I. Ferenc József császári és királyi felség születésnapján. Az itthonmaradottak szerető gondoskodása ezen nevezetes napot a legméltóbban úgy ünnepelheti meg, ha pénzadományaival hozzájárul ahhoz, hogy hős fiaink odakint a harctéren a hadvezetőség intenciói szerint erre a napra a tapasztalatok szerint szeretetadományokkal elláttatnak.

Lássuk el hát őket olyan bőségben, mint ahogy ezt megérdemlik akkor amidőn páratlan hősiességgel tartóztatják fel a reánk zúduló ellenség túlerőit, akkor amidőn a szó szoros értelmében hazánk földjét, hazánk határait védik.

 

                                                            Nagyvárad, 1916. aug. 8.

                                                                Hazafias üdvözlettel

                                                                      Rimler Károly

Képek

Az Ulmann-palota a Nagyvásár téren

Impresszum   -   Szerzői jogok