Gordonka-szók a könyvtárban – versek

Lassú

Meleg lassú szenvedély
partom mossa jó kedély
szemed előtt szülöm versed
szemed előtt verset írok
a szívemből mindent sírok
minden titok minden egész
a tiéd lesz nem is kevés
édes te vagy én csak nyurga
mint a pepitás kis ürge
ömlik belőled  a versem
tolmácsából a Messire-nek
Korovjov nem tréfás rímek
imádlak én kedves szentem
legyél az én párom menten
de ha nem is menten látom
egyszer majd még meg is bánom
ömlik könnyem nem is könnyen
verssé csordul de nem csorda
hanem egy kis kedves torta
kedvenc kajám ami orda
ettél-e már olyat, kedves?
de szeretlek, hullámokban,
nem cunámi nem is katlan
 

Gordonka-szók a könyvtárban

Múzsa figyelj rám fordítsunk ma az ének irányán
régen az ének a múzsai csókkal szállt le a földre
múzsájától kapta a költő verssorait mind

Fordítsuk meg a szép hagyományt most ezzel a verssel
és a dalom hozzád suhan el simogatja a múzsát
megsimogatja kiélvezi őt ez az énekek éke
(énekek éneke volt amit én itt szólni akartam
csakhogy a metrum kotnyeleit beleszórta a versbe)

Nincs most gondolatom – sem fennkölt nincs, sem alantas –
ámde suhan bennem lebegő szép nagyszivü érzés
mely tefeléd vágtat finom és ágaskodik olykor
megfeszülök s ernyedni kivánok a meghevitéstől
titkos kamráid bebolyongani édes a kislány
szűz leszel ott mielőtt a gyönyörcsarnokba belépünk
szép kerevetre ledőlsz és várjuk csókkal az áldást

Majd miután elvertük az éhet a szomjat utána
és kirakott ölelésünkkel kegyesen gabalyodtunk
egymás testét újra kitárjuk majd teletöltjük
kedvvel jószagu illatos árjával szerelemnek

Elmondom neked itt most akkor a drága Catullus
hogy s mint értelmezte a csókversét mit ötösként
kis vékony kötetébe helyezve rakott bele értőn
hogy fejlődik a versszöveg és mi is adja a rejtett
végső értelmét itt ennek a szép költői szövegnek.

Most pedig elküldöm neked én te szerelmes ajándék
ezt a csekélyértékű verset könnyet is ejtek
rászalad az s ha te ránézel s majd olvasod éppen
gyönggyé változik által szép szemed esteli fényén
és a tiéd testem lelkem s az agyam henye kérge
minden amit neked adhatok én kedves szerelemmel
jól tudom én hogy az üzlet rettentően előnyös
mert többet kapok én tőled majd vissza akármit
mondasz nékem sokkal többet nincs vita köztünk

Lankad a vers ereje szívem egyre dobog s anapesztusi sorba kanyarg útvesztőjén tefeléd ez a vers mire is jó egy könyvtár ha nem arra hogy kedvesnek igen kanyarítsak szép irodalmat mint a virágnak hogyha virágot is adnak athénba a baglyokat és vizet önt a dunába egy ember
 

Bús-keserű röhögésből…

Bús-keserű röhögésed friss-édes nevetésbe
    vált, meglásd, hamar át; közbe’ te csak bizakodj.
Addig, amíg epehólyagból tör elő röhögésed –
    hú, be keserves is az: mérge bitang-keserű.
Ám ha szivedbe szalad fel a rengés, hogy rekeszizmod
    rázkódtassa tüdőd: szívből szól, derüvel.
 

hívószók

gyöngyöm az ajkammal forró ajakadra hajolnék
nem bűn édesem az ha szeretlek s írok is arról
vagy ha szerinted bűn többet nem irom le tenéked
mindezeket nehogy én néked szívem bekavarjak
ámbár nem hiszem én azt hogy neked én bekavarnék
mert te szeretsz és én is jaj de szeretlek erősen
így hát nem bűn az ha megénekelem dalaimmal
ezt a szerelmet vonzódást és jó puha vágyat
 

Impresszum   -   Szerzői jogok