A Cigányiász elbeszélése Ioan Budai Deleanu nyomán - részlet, harmadik ének

Fordító: 

 

Arról, hogyan játssza Párpángél az elvarázsolt erdőben a vágy, a mulatság és a bánat dalait, és hogyan lát meg egy szépséges leányzót és vész el a tekintete a csillagokban; közben Virágfi más eseményeket mesél el, mik a cigánytáborban estek meg, Vlád fejedelem más szándékairól és hősi tetteiről.

Ezúttal Ioan Deleanu hallgatóinak száma megnövekedett. Nemcsak a püspökség írástudói jöttek el, hanem nagyváradi írók is, akik közül különösen egy nyugtalan ifjú vonta magára a figyelmet, aki sokat beszélt és hadonászott a kezével. Ez felajánlotta a jelenlevőknek, hogy a legközelebbi találkozó legyen az ő hegyaljai présházában; ennek pincéjében egy kóstolgatásra szánt terem is állt, a falait tenyérnyi vastagságú penészfoltok borították. Még egy sor széket kellett hozni azok mögé, akik az asztal mellett ültek. Egyesek a felső páholyban kaptak helyet, ami az egész teret körbeölelte, mint a teátrumban, s amit rózsafa korlát védett.

Az elbeszélő ezúttal is a múzsához fohászkodó invokációval kezdte imádság helyett.

Ó, múzsa, kérlek, fejezd be nyugodalmas és kellemes pihenésedet, vesd tekinteted a világra, és nézd, hogy kél fel a hajnal vöröslő fehérje, szelíd tekintettel hogy pillant a földre, hogy űzi el az éj gyászködét, hogy hajol meg a fényes jövő a Nap előtt, mintha egy ébredő oroszlán előtt hajtana térdet. Jöjj, ó, múzsa, induljunk újabb felfedezőútra, mert még hosszú út áll előttünk, sok ösvényt kell még bejárnunk. Főleg Párpángélről szeretnék tudni sokan, mit csinál most, és valóban, most jött el a sora, hogy róla meséljünk.

Éppen vacsorázott. Miután elverte éhét és csillapította szomját, visszatért a mulatozók közé, kik új, csillogó ruhába öltöztették, és kérték, zenéljen tovább. Ő úgy viselte magát, mint egy mesterdalnok, ki sohasem hiányzik a nagy mulatságokról, olyan volt, mint egy egykori bárd, ki Marsot és fegyvereit dicsőítette. Most Szent Péntek asszony fiát akarta megénekelni, és az egész társaságot szerelmi dalokkal megörvendeztetni, dicső, bűbájos, bánatos érzelmekkel teli dalokkal. A Csókai Krónika pontosan lejegyzi szavait.

– Ezen a ponton, szólalt meg Petru Maior, fel kell világosítanunk a hallgatóságot, kicsoda is ez a Szent Péntek. Péntek a szerelem istennője, akit a rómaiak Vénusznak neveznek, a görögök pedig Aphroditének. Számunkra az Emlékezések és a szerelem eljövetelének a napja, a fia pedig Ámor vagy Ljubov, ahogy a szlávok nevezik.

– A ’mester’ szó pedig, mondta el Philologosz is a magáét, teljesen román, azt jelenti, hozzáértő, virtuóz.

Impresszum   -   Szerzői jogok