Szénát viszek nyári hajnalon
Nótás Nagy Dezső barátomnak szeretettel
Kákogat a fácán a sűrűben,
Az ég alja lassan meghasad,
Megébred az almapiros hajnal,
Dombok mögül kifeslik a nap,
Sárgarigók gyönggyel gurigáznak,
A lombok közt átzuhog a fény,
Rétisas néz komoran a napba
Égreszökő, sugár jegenyén.
Ing velem a szekér, mint a bárka,
Feltornyozott szénán heverek,
Hogy lecsüngő fák alatt megyünk el,
Megcirógatnak a levelek,
Hídon megyünk… Odalenn halászok
Boritóval fogják a halat,
Gezemice füstje száll a szélbe,
Az asszonynép főz a híd alatt.
Amarrébb meg teknővájók űlnek
A kidöntött nyárfák tetemén,
A víz szélén iszik csurgó szájjal
Ringó tőgyü két jámbor tehén,
Szembe vélem barna lányok jönnek,
Nagy huncutul rámkacsintanak,
Pille száll az ostorom hegyére
És elröppen, mint a pillanat.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.