Ujra megjött a tavasz
Fenn a hegyek kékes horpadékán
Napról napra fogynak a havak,
Lápmadarak nyomán a zsombék közt
A locsogó vadviz felfakad.
Szagos barkán vadméh gordonkázik,
Madár surrog nyiren, nádason,
Bajboncs között lompos rétifarkas,
Mint az árnyék, loppal átoson.
Zöld vetés közt dürröget a fácán,
Érdes hangja messze szétgörög,
A lanyházó tavaszi esőben
Varjak vájják a máló rögöt.
Dombok felől vadlibák eveznek,
Szárnyuk tükrén villogat a fény,
Hüvös szellő botladozik átal
A csetkáka tördelt levelén.
Illat pereg a nyiló mohára,
Lengő ködök ezüst füstje száll,
Párázik az erdők nyirkos alja,
Ring az alkony, mint egy rózsaszál…
Tünedezik már a fény a fákon,
Mint egy fürge, aranyos pele,
Csillagfénynél tündérek a rétet
Lila könnyel hullatják tele.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.