Dal Sárikához
Hajadra hull a bánatok hava,
De szép szivedben ring a gyöngyvirág,
Aranyhaju Madonna-asszonyom
Neked fonok most fénylő glóriát.
Szemedben drágám könnyes őszi fény,
A homlokodra lassan tél havaz,
De lelked nékem nyiló rejtekén
Virágot ráz az ifju, szép tavasz.
Magam sem értem, hogy mi van velem,
Ahogy repülnek évek és napok,
Fehér szivedbe drága Sárikám
Egyre szebben szerelmes vagyok.
Őrangyalom, te fényes mindenem,
Az én szivem csak rólad énekel,
Még akkor is, ha majd egy éjszakán
A lelkem, mint a csillag égre kel…
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.