Eleven intézményt működtetünk

Szilágyi Aladár (■): Az önök székhelyének, a Károlyi-palotának is megvan a saját története…

E. Csorba Csilla (▼): A Petőfi Irodalmi Múzeum 1957 óta működik a Károlyi-palotában, előtte különböző helyeken, többek között a Jókai-villában volt a székhelye. A Károlyi család tulajdonába a 18. század vége felé került. Jelenlegi formáját Károlyi György idején kapta, 1839-ben, gyönyörű klasszicista, helyenként rokokó díszítéssel ékesített főúri rezidencia lett. Már a 18. században is jelentős épület lehetett, hiszen Mária Terézia a férjével meglátogatta. Több, más uralkodó, számos előkelőség, magas rangú politikus is megfordult a falai közt, Liszt Ferenc koncertezett a termeiben. Károlyi György Széchenyi, Wesselényi barátja volt, a reformarisztokráciához tartozott. A titkára, Bártfay László maga is író volt, Kölcsey és Vörösmarty köréhez tartozott. A Bártfay-szalon ugyan egy másik, Szentkirályi utcai épületben működött, de Bártfay irodalomszervező tevékenysége ide is kiterjedt. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy az elődünknek tekinthetjük őt… A palotának voltak szomorú napjai is, hiszen Batthyány Lajost ott fogták el, Haynau székelt benne 1849 augusztusa után, tudjuk, melyik szobában írta alá a halálos ítéleteket. Maga Károlyi György csak hatalmas pénzbüntetés árán úszta meg a tragikusabb sorsot.

Milyen állapotban volt az épület, amikor a múzeum oda került?

▼ A Fővárosi Képtár működött benne. A hetvenes évek végén, amikor odakerültem, már nagyon elhanyagolt volt, de 2000-ben mód nyílt arra, hogy felújítsuk. Jelenleg korszerű raktárak állnak a rendelkezésünkre, tágas munkaszobák, a helyiségek újra lettek bútorozva. Azóta egy kicsit lerobbant, hiszen egy ilyen palotára évente sokat kellene költeni. Sajnos, ez az összeg nem áll mindig a rendelkezésünkre, de próbáljuk szinten tartani. Nagyon szép kárpitozott falai vannak, a régiek alapján elkészített vadonatúj csillárok, restaurált terek várják a látogatókat. Nagyon sokáig mások is dolgoztak benne, a Károlyi családnak is volt egy lakosztálya az épületben 2000-ig, akkor két lakást vásárolt nekik a magyar állam, ennek a fejében átengedték a lakosztályt a múzeum részére. Több múzeumnak volt ott a raktára, restauráló műhelye, képzőművészek műtermei. Ahogy a mi gyűjteményeink bővültek, lassan, fokozatosan vettük birtokba a palotát.

■ Miért éppen Petőfiről nevezték el az intézményt?

▼ Azért, mert múzeumunk a Petőfi-ház jogörököse. A Petőfi Társaság az 1880-as évek közepén alakult, rendszeresen gyűjtötte a Petőfi-relikviákat, a kéziratait, könyveit. Ez a gyűjtemény nőtt-nőtt, a Társaság tagjai gondosan jegyzeteltek, forrásokat tártak fel, regisztráltak. Amikor 1909-ben megnyílt a Petőfi-ház, akkor ezeket állították ki. Ez a múzeum inkább egy ereklyetárhoz hasonlított, nem tettek különbséget például aközött, hogy az egyik portré egy amatőr festő munkája, a másik pedig Madarász Viktoré. Később aztán a Petőfi-könyvtár néven elindított sorozatukban már tudományosabb igénnyel jelentettek meg tanulmányokat, forrásközlések történtek. A Petőfi Társaság sokat tett a költő kultuszának alakításáért, ezt a hagyományt örökölte aztán a Petőfi Irodalmi Múzeum, bár országos irodalmi gyűjteménnyé nőtte ki magát, a nevét is megőrizte.

Kérem, vázolja fel olvasóink számára az intézmény fejlődéstörténetét.

▼ Mint említettem, 1909-ben nyílt meg a Petőfi-ház, a Tanácsköztársaság után egy időre bezárták, aztán a húszas években ismét kitárta a kapuját, de a civil szervezet, amelyik működtette, nem tudta fenntartani. A fővároshoz került a gyűjtemény, a második világháború alatt bombatalálat érte, ezt követően a Nádor utcába költözött. 1954-ben alapították a múzeumot, miután számos író – élen Keresztury Dezsővel – kiállt amellett, hogy a szétszóródott, elkallódott irodalmi emlékek gyűjtése legalább annyira fontos, mint egyéb történeti emlékeké. A Petőfi-ház relikviái mellé odakerült a Petőfi Társaság teljes hagyatéka, majd más gyűjtemények is. 1948-ban, amikor a centenárium volt, új Petőfi-kiállítást készítettek, ami már teljesen eltért a korábbiaktól, lecsupaszított fehér falakon nagyméretű feliratok és képek voltak, az akkori elképzeléseknek megfelelő Petőfi-imázs megjelenítéseként. Egy időben még az is felmerült, hogy ennek az intézménynek a forradalmi költők múzeumának kellene lennie, ebbe a körbe bevonták József Attilát, Adyt is, akkor került a gyűjteménybe a hagyatékuk jelentős része. A gyűjtés később kiterjedt az egész magyar irodalomra, a 18. század végétől napjainkig. A korábbi anyagokat inkább az Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Milyen állományokkal gazdagodott a PIM kínálata az évtizedek során?

▼ Félmilliós könyvállományunk van, nagy folyóirat-állományunk is, de legjelentősebb a múzeum kéziratgyűjteménye. A könyvgyűjteményünk sem egyszerűen „könyvtár”, hiszen az írók magánkönyvtára került hozzánk, tehát a könyvek mint műtárgyak állnak a kutatók rendelkezésére. A leírásuk is mint műtárgyleírás történik a fedőlaptól az illusztrátorokig, nagyon fontosak a dedikációk, az első kiadások, a sorozatok. Az írók könyvei nélkül valószínűleg a művek keletkezéstörténete sem lenne igazán érthető, hiszen az alkotók forrásként használták a könyvtárukat. Van egy külön hang- és videotárunk, művészeti tárunk – festmények, szobrok, érmek, grafikák, portrék, fotók, tárgyak, írói relikviák garmadája.

Impresszum   -   Szerzői jogok