A tükör fájdalma
Vérzik a tükör.
Leláncolva, kitámasztott szemhéjakkal
ámulsz hogy vagy még.
E határod előtti mocsárban,
gúzsba kötött szárnyú angyalnak háttal,
repedt haranggal a szívben
és gondolatokkal, melyek megüszkösödtek
A gyökértelenség majd kiszárít.
A semminek leszel kaméleonja.
De addig arcodból köd szitál.
Mosolyod megfagy, lehull és eltemettetik.
Te is mennél utána.
És neked vérzik a tükör.
Ez a sorsod, nyeletlen balta.
mégis kiragad valami innen
és a pusztába elhajít,
ahol már kivágták a fákat,
a mocsarat lecsapolták,
a kaméleon hamuval beszórt szivárvány.
Molnár Zsolt költő (Nagyvárad, 1983). Születése óta mozgássérült, tanulmányait magánúton végzi, verseit tollba mondta, később speciális billentyűzet használatával önállóan alkot. Szerepelt az amatőr tehetségek 2007-ben Magyarországon megjelent antológiájában. Első kötete, Kapaszkodom címmel, a 2009. évi Könyvmaratonra jelent meg. Második kötete: De te itt maradsz (Nagyvárad, 2011).