A püspök úr pálinkát iszik

1.

Nézze uram, akármit is gondol, van némi tapasztalatom a takarítás terén. És éppen ezért, ha én azt mondom önnek, hogy sepregetni bárki tud, a felmosáshoz, és itt a minőségi, maradandó felmosásra célzok, nos, ahhoz már érzék, tudás és tehetség szükségeltetik, akkor az úgy is van. Gusztustalanul felnyalni, szétkenni a koszt, tócsákat, foltokat hagyni magunk után, összecsapni a falakat, felismerhetetlenül koszos és összejárt felületet tiszta, felmosott felületnek beállítani már minősíthetetlen dilettantizmus. Mert, kérem szépen, ügyelni kell a feltörlőrongyba beszívott víz mennyiségére, ugyanakkor arra is, hogy a rongyot se túl felületesen, se túl nagyon ne csavarjuk ki. Én a magam részéről mindig balról jobbra mosok fel, s a rongyot is mindig kifelé csavarom. Nagyon kevés szert szoktam használni. Éppen csak megmutatom a víznek és annyi. Nem szeretem, ha a friss, tiszta víz illatát bármilyen kémiai szer elnyomja. Az én olvasatomban az ugyanis már nem tisztaság, az már a felület túlfertőtlenítése. Persze merő túlzás lenne azt állítani, hogy én a sepregetést semmibe veszem, lenézem, alja munkának tartom. Nem, erről nincsen szó, meg szükség is van rá, csak azt mondom, a felmosás művészet, a sepregetés meg nem az.

Ha egy kicsit arrébb lépne, uram, akkor hozzá is foghatnék a felületek takarításához. Köszönöm. Talán mindkettőnk számára hasznos lenne, ha nem állandóan a nyomomban járna, hanem leülne erre a székre itt a folyosó szélén. Beszélgetni úgy is tudunk. Látja ezt a gránit felületet? És azt a csempézettet ott, a félig nyitott ajtó mögött? Igen, az ott az étkező. Csak annyit mondanék, hogy mindkét felület látszólag egyszerű, mármint felmosás szempontjából, ám mindkettő más és más módszert kíván, ami a víz mennyiségét és a felmosás technikáját illeti.

Uram, én nem fosom a szót, de értse meg, valójában semmit sem tudok mondani a borzalmas események hátteréről. Én csak egy gondnok vagyok, egy beszélő kalapácsnyél, egy alig észrevehető arcvonásokkal rendelkező felmosórongy. Uram, tőlem nem lehet elvárni semmit. Nyugodtan nevezhet hülyének is, ha akar, de én itt semmilyen titkot nem fogok feltárni. Amit meg láttam, hallottam, az bármi lehet. Érti, uram, bármi! Ki biztosít arról, még engem is, hogy én itt igazságot vagy hazugságot fogok önnek jegyzőkönyvbe diktálni? Én mondom önnek, uram, senki nem elég kívülálló ahhoz, hogy tisztába tegyen mindent, ami ebben az intézetben lezajlott. Ezt még ne írja, kérem, mert nincs is semmi jelentősége, csak önnek mondom, hogy az igazgató úr előszeretettel nevezte ezt a kócerájt intézetnek, pedig ez csak egy lepukkant aggmenhely. Erre jövet láthatta, a világ végén is túl vagyunk. Szerintem valaki itt felejtett minket. Na azt lenne érdemes megkérdezni a dolgok állása felől, azt, uram, aki itt felejtett minket. Tudta, hogy ez a bármelyik pillanatban szétesésre képes, omló, korhadó épület valamikor egy kastély volt? Tudta? Igen? Azt hittem, nem tudta, na mindegy. A lényeg az, hogy az igazgató imádta intézetnek nevezni. Ő tudja, miért. Ezt még nem jegyzi, ugye? Ezt még nem is kell, mert nekem itt rengeteg problémám volt, de a legnagyobb az, hogy engem mindenki Vencelnek hívott. És letegezett. Csak úgy, minden későbbi lelki teher nélkül letegeztek, pedig itt roppant kényes és érzékeny egyedek várták, hogy a halottkém tüntesse el ráncaikat, már elnézést a nyers kifejezésért, de ezek a kivénhedt egyedek igen sokra tartották magukat. Vencel, csináld meg ezt, Vencel, csináld meg azt! Ennyire voltak képesek. Azonfelül meg, mintha nem is léteztem voltam. De tudja, uram, ez engem egyáltalán nem zavart. Csak egy dolog, én K. Vencel vagyok. Ez a nevem. Kérdezem én öntől, hát nincs nekem jogom ahhoz, hogy a rendes nevemen szólítsanak? K. Vencel. Így szeretnék a jegyzőkönyvben is szerepelni, ha már annyira szükséges azt felvenni.

Ugyanakkor szeretnék hangsúlyozni két roppant fontos tényezőt, amelyek figyelembevétele nélkül sajnos nem jutunk az egyről a kettőre. Először is, nekem itt ma rendet kell tennem. Itt a földszinten, de az emeleten is. Minden helyiségben. Tehát ha takarítás közben tud követni, akkor én készséggel állok a rendelkezésére. Másodszor, nem vállalkozom arra, hogy elmondjam azt, amit én tudni vélek a dolgok hátteréről, mert én azokról nem tudok semmit. Én arra vállalkozom, hogy elmondok mindent, amit láttam, hallottam. Amennyiben ez önnek megfelel, akkor az általam észlelt események rendszerezését máris kezdhetjük, mondjuk, a folyosónak attól a végétől, ahol a két mellékhelyiség van.

Alulírott K. Vencel, a Nefelejcs aggmenhely gondnoka, felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy az általam elmondottaknak szem- és fültanúja voltam, s azokból semmit le nem tagadok, hozzájuk semmit nem adok. Ez így jó? Igen? Akkor köszönöm. Ha mégis megengedi, megnézhetem, hogy a nevemet helyesen, pontosabban teljesen írta le? K. Vencel. Ehhez ragaszkodom. Jó, ez így megfelelő lesz.

Huszonhárom éve dolgozom ebben az aggmenhelyben. Mint gondnok teljesítek szolgálatot. Akkoriban jó helynek ígérkezett, jónak olyan szempontból, hogy szép csendben meghúzódhatott itt az ember különösebb feltűnés nélkül. Tudja, más idők voltak divatban akkortájt. A mostani igazgató, meg a helyettese, meg a lakók még nem voltak itt. A rendszer is más volt. Ne haragudjon, de le kell húznom a vécéket. Mindig úszik valami a víz tetején, amit az első öblítés nem visz le, sokszor a második sem, de ez nem jelenti azt, hogy vécék nem lehetnek tiszták. Így. Kicsit hangos volt? Nem vészes, csak a tartály régi. Szóval sosem volt ez egy igazán vidám hely, de azért a nemrégiben lezajlott eseményekig el lehetett benne tengődni gond nélkül. Ez vicc volt, mármint gond nélküli gondnok, érti? Azt mondja, nem érdekes? És akkor ön szerint mi az érdekes? Hát megmondom én, mi az érdekes, az, hogy a férfimosdóban lévő kagyló lefolyóját állandó jelleggel női hajszálcsomók dugítják el. És ez így megy már hosszú évek óta. Sejtem, ki lehet a bűnös, de nincs bizonyítékom rá. Anélkül pedig!… A kérdés csak az, hogy honnan szedik a lakók azt a rengeteg hajszálat, hisz annyi nincs is nekik, postájuk meg időtlen idők óta nem érkezett. Látja, uram, még a legegyszerűbb jelenségekre sincs magyarázat, mit kezdjünk hát a bonyolultabbakkal! Egy picike türelmet kérek, a két mosdót mindenképp be kell fejeznem. Itt sajnos elkerülhetetlen az erős fertőtlenítő alkalmazása. Annak pedig, amit én használok, különösen erős a szaga. Nem tehetünk ellene semmit. Különben én már megszoktam, ha ön nem bírja, kérem, ne álljon az ajtóban, várjon meg a folyosón, mindjárt végzek. Azt mondtam már, hogy a mosdókat és a konyhát meleg vízzel, a többi helyiséget a langyosnál hidegebb vízzel mosom fel? Nem? Lényegtelen.

Impresszum   -   Szerzői jogok