kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Bíró Gyula

Megerőszakolt magánélet… Werner Schlifer: Joe és Marianne, avagy egy kis élet… címû drámájához

Ez a könyv nem a nyugalom, hanem az elmélyedés lehetőségének könyve. Elmélyedés lehetősége. Egy kis életben. Elmélyedni.
Vannak nem mulatságos szerelmi történetek. Komoly egzisztencializmussal fűszerezett szerelmek. És nevetségesek is. Komolytalanságuktól kiherélt szerelmek is. Hogy milyenről lesz szó? Hmmm. Meglátjuk.
Werner Schlierf neve nem cseng ismerősen a magyar olvasók körében. Nem véletlenül. Pedig művei német, angol, francia, olasz és orosz fordításban olvashatóak. Immár magyarul is. Az újfaluból elszármazott Gál Csaba fordításában, a karcagi Barbaricum könyvműhely gondozásában jelent meg első magyarra fordított drámája.
A darab első olvasatra nem „vágott oda”. Joe az amerikai katonatiszt és Marianne a legyőzött náci Németországban szerelmessé lett fiatal lány története. Felszínes. El is raktam… Polcra. Polcra fel…
Kellett egy jelenet. Egy, a választó ember szorongásának pillanata. Az ember szabadságának legsúlyosabb terhe, hogy választania kell. Olykor-olykor… Polcról le.
Egy fenemód fontos politikus egyszer azt mondta nekem, hogy nincs közép, nincs harmadik út; vagy jobb, vagy bal. Válassz és tedd le a voksodat! Német Lászlót biztos nem olvasott. Nem bűn… Nem olvasni. Csak kellemetlen.

1946-ban a 17 éves Marianne, aki választ. Nem pártokat. Életmezsgyét. A választásokért teljes felelősséggel tartozunk. Csak én vagyok felelős. Még azokért is. A bizonyosokért is. A fiatal katonatiszt Joe Berlinben szolgál. A whisky és harisnya megteszi a hatását, a csinos német lány szerelmet bizonygatva – némi szomszédlány-pukkasztással fűszerezve – adja oda magát.
Választ. A jóképű tisztet. A szimbolikusan végig kísérő katonazubbonyt. Amerikát. Az Örök szerelmet, jólétet, boldogságot. A lehetőségek csalfa illúzióját. És nem kell az apai szó, az esetlen német orvostanhallgató házassági ajánlata. Lehetőségek kellenek. Álmok. Illúziók csalfa játéka. Amik valóságosak. Akkor és ott.
1966: Marianne 37 évesen a választásának súlyát viseli. Joe alkoholista. Kártyázik. Munkája nincs. Marianne a zenés és táncos álmok világából a kis garzon alkoholszagától átitatott idegen földön mérlegel. Jól választott-e? Amerika. Joe. Takarítónőként egyedül keres. Gyermekük nincs. Azért Benny Goodman ott van. A háttérben énekelve. Összekötve múltat és jelent.
Jól döntöttem-e? – tesszük fel számtalanszor a kérdést. Vajon az élet itt, vagy máshol van? Kérdezzük. Mint Marianne. Talán Joe is.
A szemétben és üres whiskys üvegektől ellepve bogozza ki a jeleket. Döntések és választások helyességéről. Lehet-e tudni a döntések helyességét? Adott pillanatban csak sejteni.
Vagy-vagy. De visszatekintve ösztönös a bölcsesség.
A szabadság egyetlen akadálya maga a szabadság. Az emberi önalakítás szabadsága. Marianne vádol. Joe-t. A vádja önmaga választása. Önalakításának tévedése. A választás nem tudatos. Minden tévedése sorsszerű. Nincs „mi lett volna, ha…”. Nincs visszatekerés. Csak RESET. Hideg-meleg újraindítás. Egzisztáló emberi való.

A darabot 1985-ben és 1996-ban a New York off Broadway is műsorra tűzte. Nem véletlen. Annyira életszerű. A szituáció. Egy kis élet…

Egyébként van harmadik út. A boldogságkeresésben is. A csonka lét szükségképpen ráterel. Minthogy a tökéletes megvalósítása lehetetlen, marad a törekvés. Az igazi otthonra találásra. Lélekben. A muzsika tovább szól.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok