Vámos
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kőrössi P. József

Vámos Miklós - A semmiből nem lehet improvizálni

KŐRÖSSI P. JÓZSEF: Mai vendégünk 1950-ben született, jogot végzett, s ide vezető utunkon tudtam meg, hogy vannak váradi kötődései. Tizenegyedik regénye október 1-jén lát majd napvilágot, erről is sokat fogunk beszélni. Ő az Ab Ovo kiadó egyik alapítója. Eddig 17 országban jelentek meg művei, s nyilván sokan emlékeznek még arra a tévésorozatra, ami Lehetetlen címmel ment a televízióban. A Törzsasztal ma esti vendége Vámos Miklós. Kezdjük hát a váradi kötődéseiddel. Hiszen ez a gyerekkorodba vezet vissza.
VÁMOS MIKLÓS: Kedves barátaim, ha szabad így mondanom, gyakorlatilag az van, hogy gyermekkorom legszebb nyarait Nagyváradon töltöttem, mert egy nagy-nagybátyám élt itt. Ha ülnének idős emberek a nézőtéren, mint ahogy olyan idősek nem ülnek, akkor néhányan emlékezhetnének rá, úgy hívták, doktor Szabó Sándor, nőgyógyász volt. Valahol a főutcán volt a „műterme”, ő mindig így mondta, műterem. Azt állította ez a doktor Szabó Sándor – néha doktor Szabó Alexandru volt, ki tudja, miért –, hogy Adyt ő kezelte ki a vérbajból. Ezt elhittem, de aztán láttam, hogy gimnáziumba járt, amikor Ady meghalt, tehát akkor mégsem. A feleségét Sárikának hívták, ő Sárkányomnak. Édes ember volt. Szerettem. Míg aztán meg nem halt. Ugye, minden történet így végződik, ha elég messzire megyünk benne. Mint prózaíró, tanúsíthatom. De van más. Apámról nem sok mindent tudtam, mert mikor először felfigyeltem rá, hogy körömben időzik, akkor egy ősz hajú aggastyánt láttam, aki senkivel nem volt hajlandó beszélgetni, még velem sem. Szívbeteg volt és aztán meghalt. Egyszer elgondoltam, hogy írnék róla egy regényt, hát nem tudtam róla semmit. Annyit tudtam, hogy pécsi, akkor elmentem Pécsre, levéltár, meg minden, kiderült, hogy az ő apját úgy hívták, Vámos Miklós, Pécsett volt cipőboltos, ellenben Nagyváradon született. Hogy került Pécsre, nem tudom. Illetve sejtem, a felesége Beremenden született. Őket a holokauszt, hogy úgy mondjam, letörölte a föld felszínéről, és ennek a Vámos Miklósnak az apját úgy hívták, hogy Weiszberger Mendel. Született Homonnán, jelenleg Humeni. Házassági anyakönyvi kivonatát megtaláltam, tehát házasságkötése pillanatában szegény Weiszberger Mendel Nagyváradon volt, mert itt kötötte a házasságot, ellenben Budapesten a Baross utca 67-ben volt izraelita szeszmérő. Majd a nevezett Vámos Miklós, tehát az atyai nagy papa Nagyváradon megszületett. Miért nem szülték meg őt Budapesten? – kérdem én.
Vannak furcsaságok, én például Pécsett fogantam. És minden jel arra mutatott, hogy Pécsett fogok megszületni. De ekkor apámat egy fiatal miniszter kiszemelte magának, hogy legyen a titkára. Úgy hívták, Rajk László. Képzelhetik, mi történt azután. Apám mint marós munkálkodott, rögtön a minisztériumból a marógép mellé került. Szóval ez a nagyváradi eredet. Mi erős negyven percet sétáltunk Váradon, s minden olyan ismerős, hogy el sem tudom mondani. Főleg a Fő utca, és amit én főtérnek hittem, de most hallottam, hogy Bémer tér. Borzasztóan emlékszem rá. És ki tudja még, mi mindenre.
Gyorsan megosztom Önökkel, hogy ez a nőgyógyász jól keresett, bár nem pénzben. Az volt, hogy elmentünk a piacra, és ott azt mondták, hogy „jaj, doktor úr, de jó, hogy jön, vigyen egy kis csirkét”. Mondta: „De Sárkányom nem azért küldött, hanem marháért.” „De, de.” És akkor három csirkét benyomtak a szatyrába, és a fizetést nem lehetett lebonyolítani. Ez cserekereskedelem volt. És csak azért érdekes, mert jól ment neki akkor is, amikor nem volt magánpraxisa. És akkor jártunk egy tilos étterembe. Úgy értem, hogy nem volt engedélye. A Komsa lányok étterme volt ez, ahol nem lehetett fizetni. Ennyi Nagyvárad.
K. P. J.: Miklós, mi úgy ismertük meg egymást, hogy Szigligeten töltöttük a téli vakációt. Úgy szilveszter környékén, 91-ben vagy 92-ben, akkoriban gyakran jártunk le oda családdal, ti is. És ott egy éjszaka hosszan beszélgettünk könyvkiadásról. Ha jól tudom, te akkoriban alapítottad az Ab Ovo kiadót.
V. M.: Az Ab Ovo az úgy volt, hogy én hazajöttem. 1987-90 között az Egyesült Államokban időztem, mint… szökevény. Ki tudom fejteni, de mondjuk, ez a legpontosabb. És akkor itthon rendszerváltás volt, állati boldog voltam, hogy nem vagyok itt, mert a volt baráti köröm mind a parlamentbe került. Barátaim, tanáraim ott ülnek. A jelenlegi államelnök éppúgy tanárom volt, mint az előző.
K. P. J.: Akkor mondhatjuk, hogy aki államelnök akar lenni, az…
V. M.: …tanítson engem valamire. Göncz Árpád anyám kollégája volt valami mezőgazdasági vállalatnál, mint külker-levelező. És ezt az intim dolgot csak azért merem elmesélni, mert a következő regényembe, átalakítva bár, de beleírtam, jelen volt egy vállalati üdülőben Balatonszabadiban, ahol én a férfiúi szüzességemet elveszítettem. Nem a szobában volt jelen, csak az üdülőben. Szóval az államelnökökkel van valami. Miniszterelnökökkel viszont soha.
K. P. J.: Nem adod alább.


A szerző további írásai

1 / 10 arrow

impresszumszerzői jogok