kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kinde Annamária

„Keserű, édes, nőboldog magány” (Megkésve bár, de sokat idézve) - Demény Péter A fél flakon című verseskötetéről



Demény Péter verseskönyve számunkra esemény. A könyvről szóló írás megkésettségét, ha mentheti valami, mentse az, hogy elfogultak vagyunk a szerzőjével. Nehéz arról szólni, aki nagyon tud bánni a szavakkal. Mivelhogy nem vagyunk benne egészen bizonyosak, hogy megtaláljuk azokat a szavakat, amelyeket róla kell most elmondani. Ezért fogunk a megszokottnál többet idézni a versekből a recenziónk során: hadd szóljanak magukért Demény Péter szavai, amelyekben, nem esik nehezünkre bevallani: olykor mi magunk is jobban bízunk, mint a sajátjainkban.

A fél flakon című verseskönyv a kolozsvári Koinónia Kiadó Éneklő Borz könyvek sorozatában jelent meg 2007-ben.

Jó néhány verset ismertünk már ebből a kötetből, mielőtt magát a kellemes tapintású, sárga borítós könyvecskét kezünkbe vehettük volna. Köztük a leghíresebb minden bizonnyal a Haza-szvit. Egy refrénszerűen visszatérő strófával:

Ó, Pest, Pest, ó, kiürült arcú város,
hisztérikus és hővér és halálos,
az emberben otthon még felkavarg
a lelkébe szivárgott szaganyag,
a bőre vérzik, tökre hólyagos –
a felszólamlás utólagos –,
az utcákon úgy rám sújt a nyomor,
hogy nincsen azt, mi bevegye, gyomor,
óriásplakátról ordító magyarság,
szüntelenül zsivajgó felkavartság,
nem szeretlek; bár lenne mit szeretnem
Vérfarkas fővárosom, hát engedj hazamennem.
 

És több bekezdéssel, ilyenekkel, mint ez:

Magyar lennék, de rommagyar vagyok,
ha megvágom magam véletlenül,
emléktáblák ömlenek belőlem,
szobortalapzatok és felavatások,
wassalbert en gros, reményik dögivel,
csabakirályficsillagösvényen,
horthyafehérparipán,
én nem is élek, nem is szeretek, nem eszem, nem iszom,
csak összeszorított szájjal küszködöm, túlélek vadul,
csak nézem, ahogy nő a pálmám a súly alatt,
kagylómban a gyöngy.
 

Ha már így megígértük a rendhagyást, hadd mondjam el, hogy ezt a verset többször, több társaságban felolvastuk, és mindannyiszor frenetikus volt a hatása, valami nagyon kollektívet hozott itt a felszínre a költő. A felhördülés, ha előbb nem, ennél a szakasznál biztosan bekövetkezett:

Magyar lennék, de rommagyar vagyok,
nem élő ember – közhelygyűjtemény,
nem engem lát, bár rám néz, aki néz,
csak eldönti, hogy „nemzeti” kell lennem,
táblaavató, szenvedőleges,
ki Horthyval fekszik és Csabával ébred,
és gyűlöli a sok mocsok oláhot.
 

Persze, akár jöhetnének is az esztétizáló törpefejűek, hogy minek ilyen programverseket írni. Hát annak, hogy jólesik kimondani. És jólesik, hogy valaki – a költő – kimondta helyettünk. Még ha nem is olyan nagyon trendi kimondani azt, hogy elkerült bennünket – a haza.
A kötet második állomása nyilván a címadó vers volna, ezt is ismertük már előre. Többször hallottuk felolvasásokon, és igen, ez itt a reklám helye: aki megteheti, hogy meghallgatja Deményt, ne hagyja ki, mert nagyon jól olvas fel. Az ódai felütésű poéma balladásra váltva ismételgeti a konklúziót: a szerelemből mindig marad egy fél flakon.

Ugyancsak, többszöri olvasásra is nagyon kedves versünk a Végrendelet című.

„Én
az öreg, helyesebben megöregedett trubadúr,
ki egész életemben szoknyák után futkorásztam,
s úgy szerettem a viselőiket, ahogy talán senki, soha,
az alábbiak szerint végrendelkezem:
ne jöjjetek el a síromhoz, lányok, nők, asszonyok,
ne vegyétek el a feleségemtől a halálomat:
maradjon az övé teljesen.”


És ezzel a verssel már helyben is vagyunk: életről, halálról, szerelemről szól Demény Péternek ez a verseskönyve is. A beszélő pozíciója viszonylag világos, ha nem volna eléggé az, a kötet nyitóversével, melynek Weöres Sándor-i mottója (Mit bánom én, hogy versed mért s kinek szól / Csak hátgerincem borzongjon belé) ekképpen parafrazálódik:

Mit bánom én, hogy miről szól a versem,
Csak hátgerincem borzongjon belé.
(…) Csak engem mondjon el hiánytalan.
(…) Nem javíthatom ezt a tiszta írást –
azon igyekszem, hogy ne rontsam el,
ne hamisítsam meg könnyedén magam
hisz akkor saját titkom elkerül.

(Alkalmi ars poetica)

És következnek, áradnak a könyvben a „büszke szavak, mondatok”, amelyek azonban a szerelemmel és az élettel együtt elhagyni készülnek a „trubadúrt”. „Mindegyik stílus zörgő, rossz kabát”, a ritmus magára hagyja a költőt, eltűnik a vers és magával viszi a szavakat. Zenére utaló címek (dal, sláger) után ciklus jön, melynek címe Egy szerelem töredékei (ami egy szakítás után még megmaradt). A fájdalom vált át rímeken-ritmuson átsütő kegyetlen cinizmusba, életszerű, céltalan-reménytelen önmarcangolásba. Még csak a 33. oldalon járunk, de néha már alaposan megmerülünk a bugyorban:

Mikor este hazamegyek, brazil sorozatok sírnak.
Odaégett mind a rántás, most már mit egyen az ember.
Iszok még egy kicsi vodkát, hátha akkor jobban hányok.
Ököllel ütöm az asszonyt, most már bőghetsz, Esmeralda.
(Ballada)


Magamnak sok vagyok, másnak meg kevés,
nehéz így nagyon a megélhetés,
lelkemnek nincs jutányos gázsija,
nincsen kivel és kiben laknia,
csak költözés, mindig csak útra vágyás,
örök elvesztés, örök megtalálás.
(A parton)


Szabálytalan szonett a borról vezeti be a Boráros téri slágerszonetteket, telitalálat ez is, mondhatnánk rezignáltan, mint Demény Péter is szokta különféle verseiben.
Az érzelmes, precíz, szándékosan lecsupaszított versbeszéd az önvallomásos szövegeket olykor meglehetősen félelmetessé teszi. De hát a versek szerzőjével együtt miért is ne borzongana a mi hátgerincünk is a könyv olvastán? Az Öregek Könyve (In memoriam Sz. D.) 275 soros litánia, újabb tartalmi-érzékletességi bravúr. És a könyv vége felé közeledve sokasodó halál-versek, közöttük a Haza-szvittel. És más üzenetekkel.

Valamit elrontottam, azt hiszem,
valamit elrontottál, azt hiszem,
valamit elrontottunk, azt hiszem.
Vagy csak úgy elromlott magától.

(Messages)

Demény Péter könyvének olvasása nem mentes kockázatoktól és mellékhatásoktól. Ennek ellenére nyugodtan odaadhatja elolvasásra kamaszgyerekének, férjének-feleségének, szeretőjének, orvosának vagy gyógyszerészének. Legfeljebb nem kapja vissza. De a lényeg akkorra már úgyis tudatosodott Önben. Kérjük, lehetőség szerint a továbbiakban ehhez tartsa magát!


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok