próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Lászlóffy Csaba

Ó, áldott törzsi állapotok

Mint egy félig hervadt hóvirágcsokor a sötétség árkában. Már nem virít, de még él benne az ajándékozás óhajának vagy mondjuk, a rokonszenvnek őszinte, eredeti szándéka. Az ember nemcsak szólások, tényszerű adatok, de emléktöredékek rabja is. Amikor húszonvalahány éves fiad elérzékenyül(t), és benned vigasztalásképp, mentőötlet gyanánt felbukkan(t) hirtelen egy példázatos (két- avagy többélű idézet), méghozzá nem akármilyen versidézet, melyet a hajdan Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag egyik számában olvastál volt az író Nagy Lajosról, aki sakkparti közben ilyen rímjátékkal ugratta ellenfelét: „Odakint lengedez a jó zefír, / idebent rossz verset a József ír.” Amire József Attila, mert ő volt a sakkpartner, megismételte kedvenc rigmusát, hogy: „Eccer élünk, eccer élünk, / egy parasztot lecerélünk”, vagy esetleg ingerülten fölborította a sakktáblát –, szóval ez a tréfás csattanó ötlik az eszedbe, de nem mered hangosan kimondani, máris idétlennek tartod (mivel a gúny legkisebb árnyalata, vagy pláne a tudálékosság ilyenkor csak ronthat a helyzeten, a kétértelműség még fullánkosabbá – kétely-központúbbá – tenné a hangulatot); mellesleg tudatában vagy annak is, hogy a ház hányszor vált már csatatérré, kiélezett szórepeszek hatoltak belétek, még ha legtöbbször csak rögtönzött vitára került is sor köztetek. Korántsem volt ilyen nagy az érzelmi tét, legfeljebb meglehetősen kevés tapasztalatod volt… Nem tud(hat)tad, hogy felnövő gyermeked kusza ösztön- és érzelemvilágába lehetetlenség behatolni valaha is.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok