kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Péterfy Orsolya Laura

Identitás – hol vagy?! Diffúz identitás Shakespeare Lear király című művében

Az alábbi munka tárgyát Shakespeare Lear király című művében alkalmazott karakterábrázolási technikák képezik: számos tanulmány született Shakespeare jellemábrázolási stratégiáiról, most újszerű megközelítésben, az identitásproblematika szempontjából vizsgáljuk a karakterek építőköveit. A bizonyítandó tézis helyett a cél a hangsúlyos: hogy e technikákat felhasználva a szereplők cselekedeteit megértsem és megértessem, valamint felkészítsem az olvasót a szöveg teljesebb befogadására; az irodalomtudomány burkaiból kitörve, filozófiai táptalajra ültetve az identitás átminősülését elsősorban a főszereplő személyéhez kötötten.

A dolgozat témájához Battenhouse felvetése szolgált alapul, aki szerint a shakespeare-i kánonban a Lear király elsősorban azért egyedülálló, mert a pozitív karakterek a cselekménnyel ellentétes irányú fejlődést mutatnak. Míg a cselekmény lefelé irányuló spirálként rajzolható fel, jellemfejlődésük felfelé ívelő, fejlődő spirálban képzelhető el: példa erre Lear és Gloster figurája; mindkettő jobb emberré válik élete vége felé.1

Battenhouse felvetése indukálja a karaktereknek mintegy a cselekménnyel szemben zajló identitásváltozási folyamat részeiként való értelmezésének lehetőségét. A szereplők identitásának változása, identitáskrízisének bemutatása a dolgozat célja, a jellemeken belüli széthúzó és összetartó erők cselekményre gyakorolt hatásával együtt, a diffúz identitás integrálódása lassú folyamatának szemléltetése.

A dolgozatban a következő tézis kerül igazolásra: a Lear királyban a pozitív szereplők identitáskeresése, identitásválsága juttatja el a cselekményt a tragédiáig. Továbbá centrális erőt sugallhat Lear karakterábrázolásában identitásának szétdarabolása és felélesztése a drámán belül, ami Shakespeare leleményességének köszönhetően szimbolikus úton történik. A fő- és mellékcselekményben egyaránt az identitásválság a központi problematika. Az identitáskrízis aktív tényezőként jelenik meg, legerősebben Lear és Gloster figurájának életre keltésében. Paradox módon azonban valós identitás csakis a cselekménybeli pokoljárás során érhető el.

Mi az elvesztett identitás? Mi a valós veszteség Lear számára? Országa elvesztése, lányai elvesztése vagy Cordelia elvesztése?

Nézetem szerint a Cordeliába vetett bizalom elvesztése, a bizalom és a szeretet devalválódása vezet el a tragédiához. E kettő ugyanis elválaszthatatlan a reneszánsz ember életfelfogásától. Gloster apai identitásának hasonló kulcsa van: a szeretetbe, az igaz szeretetbe vetett hitének megingása és elvesztése juttatja el abba a hibernetikusan zárt tragikus állapotba, abba a megmagyarázhatatlan spirituális és erkölcsi dekadenciába, ahol szemét is kirúgják.

Gloster szeme helyén véres sebek tátonganak, ami feledhetetlen csúcspontja a tragédiának. Belesűríti az író ebbe az egy képbe az egész dráma mondanivalóját: Glosternek élnie kell, éktelen sebeivel, örökös nyomot viselve magán. A kitörölhetetlen traumát csak fia, Edgar bolondból visszavedlett igaz identitásának megtalálása során tudja az író mérsékelni, mert teljesen feloldani nem.

A vélt és valós, a képzelt és tudatos, a megteremtett és elveszített identitás bináris oppozíciójára fűzhető fel a shakespeare-i karakterábrázolás. A vélt és valós identitás elsősorban a negatív szereplők bemutatásában dominál Lear és Gloster percepciója szempontjából, a képzelt és tudatos identitás főleg Lear és Edgar önreflexióját mutatja be, míg a megteremtett és elveszített identitás elsősorban Learre és Glosterre applikálható, pontosabban Lear és Cordelia, Gloster és Edgar kapcsolatára.

Az identitás motívuma strukturálja át a dráma szereplőinek egymáshoz való viszonyát is, a szeretett és szeretetlen figurák rajza az elvesztett és megtalált identitás függvényében változik: a pozitív karakterek szublimálása mind a cselekmény útján, mind szimbolikus úton megtörtént. Ez a hirtelen elvesztett identitás élezi ki, fordítja meg és állítja szembe a látszólagos és a valóban pozitív karakterek közötti viszonyt: például Lear identitástévesztésének ellensúlyozásaként hull le a maszk Goneril és Regan pozitívnak látszó álidentitásáról, mely őrületbe és viharba kergeti az ősz királyt. Lear megőrülése is szimbolikus: a válságba került családi kötelékek emblémájaként értelmezhető.

Lear metamorfózisa paradox módon kettős és ellentétes irányú: a hübrisz negatív irányba taszítja, szerencséjének elvesztésével a cselekmény során méltósága is elvész, a szöveg szintjén mégis megtörténik az elkapkodva elosztogatott identitás visszanyerése; szimbolikusan érkezik a katarzis, a megtisztulás, „a pokolból a mennybe jutás a purgatórium tüzén keresztül”2.

Következésképp megjegyzendő, hogy a Lear–Cordelia viszony válsága szimbolikusan, de a szöveg szintjén is az identitásválság hatásaként értelmezhető, melyet a műfaji sokszínűség csak alátámaszt: a népmesei hagyományból indul ki, a tragédiáig eszkalálódik, már-már átcsap olykor narratívába Lear monológjaiban, nyitva hagyva az intertextuális értelmezés ajtaját a huszadik századi abszurd drámának. Két fő részt különíthetünk el a fentiek alapján: a diffúz identitás vizsgálatát a cselekmény szintjén, valamint identitásdiffúziót a szöveg szintjén, szimbolikus értelmezésben a nyelvi eszközök segítségével.


A szerző további írásai

1 / 8 arrow

impresszumszerzői jogok