társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kupán Árpád

Hegedüs Nándor, a kisebbségvédelem bátor és elkötelezett harcosa

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1928 decemberében a tíz éve tartó és egyre elviselhetetlenebbé váló kisebbségi sorban élő erdélyi magyarság előtt felcsillant a változások bekövetkezésének reménye. Megbukott a Brătianu vezette liberális kormány, a Gyulafehérvári Határozatok egyik megfogalmazója, Iuliu Maniu alakított új kabinetet, eltörölte a határ menti megyékben még mindig fennálló cenzúrát és új parlamenti választást írt ki. Az Erdélyi Magyar Párt egyedül indult a választási küzdelembe, nem kötött paktumot sem a kormánypárttal, sem az ellenzéki román pártokkal, és a másik magyar politikai szervezet, a jóval kisebb szavazótáborral és tagsággal rendelkező Erdélyi Magyar Néppárt visszalépett a küzdelemből, kijelentve, hogy nem akar testvérháborút.

Nagyváradon 1928. december 2-án tartotta a Magyar Párt Bihar megyei és nagyváradi szervezete a választási programot bemutató nagygyűlését (mai kifejezéssel a választási kampánynyitót). A Katolikus Kör nagytermében (ma a Filharmónia koncertterme) a város és a megye minden magyar társadalmi rétege képviseltette magát. A zsúfolásig megtelt szálában először a Magyar Párt országos vezetősége részéről dr. Jakabffy Elemér mondott komoly, megfontolt beszédet, kérve az itteni magyarság összefogását és támogatását a kitűzött célok megvalósításához, majd, ahogy a Nagyváradi Napló tudósítója fogalmazott, „Hegedüs Nándor adott magas színvonalú, változatos, igazságtól fűtött, gazdag programot”.

A két akkori váradi magyar újság, kihasználva a cenzúra eltörlésével adott lehetőséget, teljes terjedelmében és szöveghűen közölte a képviselőjelölt beszédét, melyben olyan igazságokat olvashattak azok, akik nem lehettek jelen a gyűlésen, amilyeneket az előző tíz év alatt nem láthattak leírva az újságokban. Akik viszont jelen voltak, előbb döbbenten hallgatták a beszédet, aztán egyre bátrabban és egyre hangosabban fejezték ki egyetértésüket, támogatásukat.

Hegedüs első kijelentése, amely kiváltotta a jelenlévők helyeslését, így hangzott: „Ha van kisebbség, nemzet, amely megérdemli az uralkodó nemzettől, hogy vele a jogegyenlőség, a belátás, a korlátlan testvériség szellemében viselkedjék, úgy kétségtelenül azok közé tartozunk mi is.” Ezt azzal indokolta, hogy az erdélyi magyarság „nyugalommal és töredelemmel viselte el a történelem fordulatát”. „Nem lázongtunk, nem békétlenkedtünk, a hatóságot tiszteltük, parancs előtt meghajoltunk.” A lojalitásról elmondta, hogy az azt jelenti, hogy „az ország területi integritását tiszteljük, törvényeit megtartsuk, pénz- és véradónkat megadjuk”. Majd így folytatta: „De a lojalitáshoz semmi köze nincs azonban annak, hogy mi magyarok akarunk maradni, a magyar történelem és kultúra szeretetéhez ragaszkodunk, magyar anyanyelvünket féltőn megőrizzük, polgári önérzetemet áruba nem bocsátom, jogaimat törvényes úton kiharcolom és a békeszerződések minden pontját, amely nekünk előnyt ígér, a megvalósulásban akarom kicsikarni. Ha a városházán magyarul akarok beszélni, az nem államellenes cselekedet, ha Nagyvárad számára magyar vezetőséget kérek, ha gyermekemet magyar iskolába akarom küldeni, ha saját irodalmamat jobban szeretem, mint a másokét, ha elítélem a szervilis hajbókolást, gazdasági, pénzügyi, kulturális megalázkodást, ha emelt fővel akarok járni és úr akarok lenni a saját portámon, ha az önkénynek, brutalitásnak, korrupciónak azt kiáltom: eb ura fakó – ez nem lázongás, nem zendülés, ez a XX. Század szabad fiainak legszentebb joga, amit elkobozni nem lehet.”

A továbbiakban felvázolta a romániai magyarság aktuális helyzetét: „Itt áll a magyarság gazdaságilag megrokkanva; a földbirtokost szegénnyé tette az agrárreform, a háztulajdonost nyomja a magas adó és a rekvirálás, a gyárost letiporta a pénzkrízis, a kereskedőt és iparost tönkretette az adók serege, a hitelválság, a korrupció; a magyar hivatalnok-osztály állás nélkül éhezik, a régi magyar középosztálynak nincs betevő falatja, tanáraink, tanítóink nyomorognak, fiaink a legsötétebb jövő előtt állanak, munkásainkat a munkanélküliség tépi”.

Ezek után megfogalmazta a legfontosabb politikai célkitűzéseket: „Eddig csak sérelmi politikát folytattunk, de most már alkotó kisebbségi politikát akarunk kezdeni.” (…) „Azt követeljük, hogy fokozatosan adják kezünkbe, természetesen az állam ellenőrzése mellett, lehetőleg minden téren az önrendelkezési és önkormányzati jogot. A kisebbségi rendszer kiépítésében első, igen fontos teendőnk a népkisebbségi törvény megalkotása.” (…) „Most itt az ideje, hogy Maniu megalkossa a kisebbségi törvényt, mégpedig a magyar képviselők bevonásával, egy törvényt, amely államjogi helyzetünket, kultúrintézményeink védelmét, a kisebbségi nyelvhasználat jogait, a kisebbségek büntetőjogi védelmét, és mindazt, ami a szabad kisebbségi élet kiteljesedéséhez szükséges világosan kodifikálja.”


A szerző további írásai

1 / 10 arrow

impresszumszerzői jogok