próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Magyarosi Sándor

E-Love

Bár szerelmes és viszontszeretik, Röné mégsem boldog. A lány ugyanis a világ másik végén él. Igazi e-love az övék: az interneten találkoztak, ott szerettek egymásba. Immár lassan két éve, bár Röné – mint minden férfi – hajlamos megfeledkezni a Valentin-napról és a különféle közös évfordulókról. Pedig tényleg szereti a lányt. Este, ha leül a gép elé, a billentyűzet hangjai lassan kiemelik bérelt lakásából, s valahol az éterben röpködve, átlagember számára már szinte megfejthetetlen jelek cikázása közepette találkozik kedvesével. Itt élnek ők. Itt beszélik meg mindazt a sok semmiséget, amit más párok elalvás előtt szoktak. Hogy ma nagyon mocsok volt a főnök. Jó végre itthon. Képzeld, a boltban, mikor a kenyeret vettem… Ilyesmiket. Azt is itt hallgatják el, hogy belefutottak egy régi szerelmükbe, és nem a túlóra miatt értek később haza. Odafenn az égen mindebből semmi sem látszik, csak a jelek cikáznak vörösebben, valahogy úgy, mint nyomjelző lövedékek az éjben. Így viszik át a szerelmet, jóval távolabbra a túlsó partnál. Izzik az éjszaka.

Néha, mikor kimegy vizet inni, és utána már nem alszik vissza, Röné várakozva, mondhatni már-már sóváran csatlakozik a világhálóra. A kapcsolat azonban nem jön létre. Így aztán csak ül a képernyő előtt, melynek fénye kissé őt magát is valószerűtlenné teszi, és csak úgy csavarog, nézelődik. Ismeretlenekre bukkan, esetleg perverzekre. Idegenek az éjszakában. Nagy a nyüzsgés, mégis magányosnak érzi magát. És arra gondol, mi lenne, ha egyszer átrepülhetne arra a másik kontinensre, és – életében először – megnézhetné a lányt a maga hús-vér valójában. Kár, hogy nincs rá pénze. Feje belemerül a képernyő fényének óceánok mélyét idéző villódzásába. Kis fekete alak a cikázó jelek között. Várja, hogy valaki ráköszönjön.

Hajnalodik.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok