próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Tar Károly

Pánik (regényrészlet)

Amikor a katolikus leánygimnázium évzáró bálján, az iskola zárt parkjában rendezett fáklyásmenet a végéhez közeledett, az egyik szeleburdi lányka megbotlott a saját lábában, és égő fáklyájával megérintette a sor szélén felügyelő apáca főkötőjét. Az apáca-tanárnőnek, mindenki szeme láttára, meg kellett válnia fejfedőjétől. Pillanatnyi zavarában ezt olyan ügyetlenül tette, hogy fekete szaténruhájába is belekapott a láng.

A pánik csak néhány percig tartott, mert az apáca közelében tartózkodó mézeskalácsos mester, aki angyalszőke Gréta nevű lányának iskolai előmeneteléért mindenkor minden áldozatra képes volt, gondolkodás nélkül az apácára vetette magát. Testének férfiasan lüktető mentőmunkáját olyan ütemesen pergő hangok kísérték, mint amilyeneket a magukról megfeledkezett házinyulak okoznak párzáskor az ilyen eseményhez is szűkre szabott ketrecükben. Miután a mester, a tüzes apáca világiasra sikeredett sikongatása és sóhajtozása közepette, izmos teste alá gyűrte a lángokat, munkájába kissé belefeledkezett. De szerencsére a félelemtől és az irigységtől besárgult jóravaló férfiak léptek a park porondjára, és sietve levakarták az önfeláldozó tűzoltásával másféle tüzet gerjesztőt a ruganyos tűzfészekről, s így a lángok további terjedése, mint azt a határtalan képzelőerővel rendelkező szolgálatos újságíró írta, azon nyomban „önnön hamvába fúlt”.

Másnap a helyi bulvárlap első oldalán vastag betűs szalagcímben hirdette és „óriási pánik”-ként kürtölte szét a kicsi, de a fontos eseményekre mindig óriási érdeklődést mutató városunkban az elkövetkező generációkban is rendkívüli érdeklődést keltő hírt:



ÓRIÁSI PÁNIK AZ APÁCÁK BÁLJÁN



Az igazi szenzáció, amelyért aztán évekig szóbeszéd tárgya lett az apácák bálján történt baleset, a nyomda ördögének munkája volt. Az akkor még ólombetűs nyomdákban kézi szedéssel készültek a címek.

A címszedő, feltehetően nem figyelmetlenségből, hanem kaján vigyorral, a pánik szó két magánhangzóját felcserélte.

Kapkodták a lapot. És az üzleti érzékkel megáldott tulajdonos, divatosan hetyke bajuszkája mögé rejtett mosollyal, második és harmadik kiadásban is megjelentette lapját, amely olyan gyorsan fogyott, mint a helyi gyógyszerész szombatonként piacra dobott, mindig más és más illatú, egyesek szerint a férfiasságot is erősítő gumióvszere.

Nem mondhatom, hogy már kisgyerekkorom óta izgatott ez a betűcserés szó. De életem során mindegyre átértékeltem jelentését, tartalomhordozó voltát, és magától érthetően elszenvedtem bizonyos meglepetésekkel tarkított befolyását nehéz sorsom alakulására.

Merthogy férfinak születtem.

Sokan még ma is véletlennek tüntetik fel ezt a ma már csak bonyolult műtétekkel megváltoztatható tényt. Megmosolyogtat minden ilyen feltevés, amikor teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nyilvánvalóan a szükségszerűségnek köszönhetem nemiségem sokak által nyíltan dicsért és női kezek által is jól megmarkolható bizonyítékát. Ugyanis nemzésem időpontjában apám idegileg kiborult állapotban leledzett. Anyám nem sokkal, talán néhány hónappal azelőtt tért vissza hozzá, hogy meleg családi körben hozza életre hűtlen szeretőjétől fogant nővéremet, és hogy hű férjét megajándékozza az apaság örömeivel.

A természet törvényei mindig a gyengébb nemnek kedveznek.

Férfinak kellett születnem, mert apámat a hirtelen rátörő apai érzések idegileg is megviselték. Elgyengülése riadóztatta a természetet, amely végtelen bölcsességének köszönhetően és zseniálisan ismétlődő szabályainak megfelelően engem fiúként küldött a láthatóan meggyengült férfitábor erősítésére. Ezzel persze az is vele járt, hogy magam sem kerülhettem el a férfisorsot: mindmáig viszszatérő és elháríthatatlan készséget mutatok arra, hogy gyakran, kisebb-nagyobb, olykor pedig tüneményesen óriási pánikba essem.

Valójában most, amikor nálam is eljött a férfikor kapuzárási ideje, értettem meg igazán e gyakran szóban forgó elnevezés rejtett értelmeit. Furdal a lelkiismeret, hogy eddig nem tulajdonítottam ennek elég figyelmet. Egyszerűen nem figyeltem hatására és fontosságára a történelem alakulásában, elhanyagoltam azokat az alapos tanulmányokat, aminőket csak az igazán megszállott férfiak folytatnak, irigylésre méltóan kitartó makacsságukkal és a megszállottak türelmével, folytonos gyakorlatra áldozva éjjelük-nappaluk, a szóban forgó…



Na, itt megakadtam…



Miről is van szó tulajdonképpen?

Mi ez a dolog, mi ez a micsoda?

Mi ez a női szépségek keretébe ágyazott, selyemfüves völgyek mélyére rejtett, változatosan furcsa, hangulatoktól függően nyitható-csukható, titokzatos kapu? És mi ez az örökös pánik, ami a nagyvilágra tártan, izgalmakban bővelkedve folyamatosan körüllebegi?


A szerző további írásai

1 / 6 arrow

impresszumszerzői jogok