kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Rus Fodor Dóra

A fent és a lent vonzásában. Térdimenziók szerinti jelentésszerveződés néhány Áprily-költeményben és ennek megjelenítése a román nyelvű fordításban


Nyelvi világunkban a szolidáris értékek vonzása alapján a fenthez a pozitív, aktív értékdimenzió kapcsolódik, míg a lenthez az inkább negatív, passzív értékek. A nyelvi tudat a hangost, a meleget, a fényt a fenthez, a lenthez pedig a halk, hideg, sötétség értékdimenzióját társítja. Az erkölcsi értékek dimenziója ugyancsak ennek megfelelően alakul: a pozitív erkölcsi értékek fent vannak, a negatívak pedig lent (pl. feldicsér, felmagasztal, felsőbbrendű/ alantas, lealacsonyodik, lezüllik). A dolgozat egyik fő célkitűzése ezen értékdimenziók a fent-lent oppozíció szerinti szerveződésének vizsgálata a fentebb említett két Áprily-versben.
A Tetőn című versben a fent térdimenziójára a „vasárnap reggel a hegyekre mentem”, „Itt fenn” kifejezések és maga a cím, a Tetőn utal. A fent pólusához egyértelműen pozitív erkölcsi értékek társulnak: békesség, testvériség: „Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor... És békességes szót ejtett a szája”. A fehér szín a fényességre, a racionalitásra, a lélek, a szellem erejére mutat rá. Az „Időkbe látó, meztelen tetőjén / tisztást vetett a bujdosó verőfény” verssorokban a fény expliciten a fenthez kapcsolódik, és ugyancsak a megvilágosodásra és felismerésre utal. Kövecses az orientációs metaforák kapcsán kiemeli, hogy a TUDATOS FELFELÉ IRÁNYULTSÁG / ATUDATTALAN LEFELÉ IRÁNYULTSÁG, A RACIONALITÁS FELFELÉ IRÁNYULTSÁG / HIÁNYA LEFELÉ IRÁNYULTSÁG. Az „Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan” passzivitást sugall, azonban az erkölcsi értékek szintjén a rendíthetetlenségre, a szülőföld iránti hűségre, a helytállásra utalva pozitív értékként egyértelmű a fenthez való társítása.
A lent térdimenziójához aktív, de romboló, pusztító aktivitás fűződik, amely a végső, teljes és megmásíthatatlan passzivitáshoz vezet: „Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan” / Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.” A „sötét köd” jelzős szerkezet a fény hiányára, az erkölcsi értékek szintjén a racionalitás elvesztésére, hiányára utal. Ezt fokozza a továbbiakban a láz szó, amely az elvakult, elszabadult ösztönvilágra, a „mindent szabad” állapotra mutat rá. A „sötét ködöt kavaró katlan” és a „láztól zsibongó völgy” a háború metaforáivá válnak, egy olyan léthelyzeté, amikor a negatív, pusztító erők uralkodnak el a világban.
Megfigyelhető, hogy a művészi szöveg szabadon kezeli a vertikális térdimenzió szerinti jelentésszerveződést: pl. az aktív-fent és passzív-lent szerveződés nem jelent meg következetesen a versben. Ez azonban csakis a kifejezések denotatív jelentésének síkján igaz, hiszen a konnotatív szférában „helyreáll a rend”. A „mozdulatlan hegy” konnotációja a helytállás, a szülőföld iránti hűség például egyértelműen pozitív érték és a fenthez kapcsolódik, míg a sötét ködöt kavaró katlan, a zsibongó völgy – noha a denotatív szférában aktívnak tűnnek – a halált hozó háborút, a végső passzivitást konnotálják.
Az irisórai szarvas című vers valójában a LÉTEZÉS NAGY LÁNCA (ember: állat) metaforára épül, hiszen a borjúként fakorlát mögött nevelkedő szarvas a kisebbségi létbe kényszerített erdélyi magyarság metaforája lehet. Itt sem véletlen az állat megválasztása, mivel az ősmagyar mondavilágba (Csodaszarvas), az ősi identitás gyökereihez vezet vissza.
A fent-lent oppozíciója szerinti jelentésszerveződés e költeményben is erőteljesen jelen van. A fent dimenziójához elsősorban a szabadság, a korlátok nélküli aktivitás, dinamizmus kapcsolódik: a „futó erecske”, a „bukfenceket kacagva hányt” kifejezések utalnak erre. A hierarchikus struktúrák közül a „büszke származás” erkölcsi értékként kapcsolódik a fent pólusához, és a felsőbbrendű státusra, értékesebb léthelyzetre utal.
A lent pólusához negatív értékként a szabadság korlátozása, elvesztése (pl. „fakorlátos, legeltető hely”, „palánkos otthon”) társul. A nyelvi világmodellnek megfelelő meleg: fent – hideg: lent szerveződés fordítottja jelentkezik a versben. A fenthez társuló hideg: „hűs homály” vitathatatlanul pozitív értékként mutatkozik, tisztaságot, „meg nem rontott / romlatlan” állapotot sugallva, míg a lenthez fűződő meleg: „napverte, langyos vályúból ivott” negatívumként jelenik meg. Az előbb tárgyalt Tetőn című versben a nyelvi világmodellnek megfelelő jelentésszerveződés „helyrezökkent” a konnotatív jelentések szintjén, azonban itt ez nem történik meg, hiszen a „langyos víz” a másodlagos jelentések szférájában is negatívumot fejez ki: méltatlan, a „büszke származáshoz” nem illő, „megrontott” állapotot.
Az utolsó két versszak a méltatlan helyzet felismerésének, az önmagára eszmélésnek, ugyanakkor a magasabbrendű, elvesztett identitásnak a felismerése és az ebből fakadó tehetetlen fájdalom megfogalmazása. A fent-lent oppozíció erőteljesen jelen van e két versszakban. A fentről jövő sugallat, hívó szó („beláthatatlan, ködruhás magasból / szarvasbőgés búgott a völgybe le”) az akaratán kívül „lekerültben” mozgatórugóként működik: aktivitást váltva ki belőle: „s a ködbe hördült, mint az orgona.” E pozitív aktivitás a fölemelkedés, a méltatlan helyzet megszűntetésének vágyát jeleníti meg.


A szerző további írásai

 arrow2 / 5 arrow

impresszumszerzői jogok