kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Molnár Judit

Barlangrajz apával-anyával (Dragomán György A fehér király című könyvéről)

Nem tudjuk, hogy miközben az ősember megörökítette a barlangfalon győzelmét a bölény fölött, gondolatban milyen igeidőt használt. Visszatekintett-e egy hősies véletlenre, vágyálmát vetítette-e a jövőbe, vagy csupán élte az örök jelenét – névtelen kisember szemben a mindennapi ellenséggel. Szeretném hinni, hogy ez utóbbi az igaz.

Aztán nevesedtek a hősök és a szembenállók, megjelent a múlt, alakulgatott a jövőkép is, a jelen pedig szépítette-rútítgatta mindkettőt, attól függően, hol állt a megörökítő és hol a megörökített. Elkezdődött a történelem és a történelemírás. Nyüzsögtek a lapokon a hősök, vezérek, királyok, mígnem a XIX. században történt valami: egyszerre fontos lett a (majdnem) névtelen kisember is. Mint a barlangrajzok idején. Fabrice del Dongo nem is igen tudja, hol van, amikor a waterloo-i csatatéren téblábol, és Pierre Bezuhovnak sem Napóleon vagy Kutuzov a legfontosabb Borogyino után. Történelem alulnézetből. Ami aztán a XX. század kataklizmaszerű eseményeit rögzítő írásokban lesz uralkodó szemszög. Minél lentebbről minél többet átlátni. A perspektíva szabályaiban ez ugyan paradoxon, de hát a jó írás nem geometria. Avagy megannyi óriás (vagy magát óriásnak képzelő törpe ) látott-e, láthatott-e többet a század derekából, mint Oskar Matzerath a felnőttségbe tudatosan átmentett egy méter körüli magasságából?! Aligha.

Oskar az olcsó bádogdobon intonálja a hullámvasútszerű eseményeket, Dragomán György éntörténetének alakja pedig az ellopott fura fehér király sakkfigurát szorongatva zsebében éli meg azt az egy-két évet, amit most már lassan húsz esztendeje, a visszatekintés nagyokosságával a Ceauşescu-éra legsötétebb, a végjáték előszelével átfútt időszakának mondunk. A budapesti Magvetőnél megjelent könyv – A fehér király – harmadik kiadásának fedőlapján arany sokszög hirdeti, hogy „Magyar világsiker 28 nyelven!” Lehetséges manapság ilyesmi?! Szerencsére igen. Bocsánat, nem a vakszerencsének köszönhető, hanem az 1973-ban Marosvásárhelyen született Dragomán Györgynek. Még helyesebben annak a tökéletes szemmértéknek, amivel nézi és látja a 80-as évek derekát. Úgy mutatja meg, ahogy az altamirai barlangfal a bölénynek támadó pálcikaembert.

A kiskamasz fiú nem érti még az őt körülvevő világ lényegét, de sok mindent tud – megtud – róla. Megtudja, hogy apja nem kutatni vagy jutalomüdülni, hanem Duna-csatornaásás közben „átnevelődni” került a tenger közelébe; megtudja, hogy a Vasökölnek „becézett” kegyetlenkedő, alulra rúgó, felülre nyaló, gerinctelenné bedarált tanárjától nem félni kell, hanem szánni őt; hogy még a családtagok által is titkár elvtársnak szólítandó karótnyelt nagyapja komoly vedelései közben el-elsüti a titokban megtartott revolverét; hogy a ragyásképű csavargó természetesen nem az ő apja, de ha bizonyos körülmények között torz vonásai mögé nézhet, akkor igenis hasonlít a két férfi; hogy… Röviden: miközben éli kisiskolás hétköznapjait, lassan feltárulnak előtte a Paradicsomtól fényévekre lévő „paradicsom” bugyrai.

Mindettől még nem lenne világsiker Dragomán könyve és nem hirdetné tehetségét huszonnyolc fordítás. A siker titka, hogy utólag nem lát bele se többet, se kevesebbet azokba az időkbe, nem okoskodik, nem értelmez, nem rágja az olvasó szájába, hogy miféle szörnyűségeket kötelező megértenie. Mindenki azt és úgy érti meg, ahogy annak idején megélte, vagy ha szerencsés volt nem élni még, ahogy a környezete tájékoztatta. Ha úgy tetszik, akár bölénypárti is lehet, attól még nem lesz kevesebb a megrajzolt jelenet.

Dragomán barlangrajzának hátterét bevilágítja a távollévő apa fizikai vonásainak halványultával egyre erőteljesebbé váló árnyalakja, az előtérben pedig a nagyon is jelenvaló, mégis holdfényből szőtt őrangyal-anya vigyázza fiát. Ő menti – ők ketten mentik a jövőt. Amiről a könyvben egyetlen szó sem esik és mégis holtbiztosan tudható. Immár harmadik kiadásban, huszonnyolc nyelvre lefordítva.


Dragomán György: A fehér király, Magvető Kiadó, Budapest, 2008.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok