társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kupán Árpád

Bertsey György. A nagyváradi iparosság megszervezője és vezére

Tizenöt tehetős és befolyásos váradi polgár gyűlt össze 1876. október 29-én, hogy olyan új szervezetet hozzanak létre, amelylyel gyökeres változásokat kívántak elérni városuk történetében. A neves orvosokból, ügyvédekből, sikeres és gazdag vállalkozókból, kereskedőkből álló társasághoz csatlakozott egy Aradról jött mesterember (iparos), aki már tagja volt egy ilyen szervezetnek. Ez az Újaradon 1871-ben megalakult Petőfi szabadkőműves-páholy volt.

A Bihar megyei Belényesben 1838-ban született Bertsey György Újaradon szíjgyártó mesterként dolgozott, s jól menő műhelyét és üzletét szándékozott áttelepíteni Váradra. Így került kapcsolatba a fent említett váradi polgárokkal, akik szabadkőműves-páholyt készültek létrehozni, s ehhez szükségük volt egy olyan személyre, aki már tagja ennek a szövetségnek.

A fent említett napon Nagyváradon megalakult a László király szabadkőműves-páholy, melynek Bertsey György is alapító tagja lett, sőt, ez alkalommal őt is, a többi alapító taggal együtt, rendkívüli eljárással, soron kívül inas fokból előbb segéd-, majd mesterfokra emelték.

Így kezdődött az ambiciózus szíjgyártó iparos váradi karrierje, amely tekintélyes vagyont és közmegbecsülést, sőt hírnevet biztosított számára. Ehhez szabadkőműves volta csak az elinduláshoz nyújtott segítséget, ennek révén jelentős kapcsolatokra és ismertségre tett szert, de mindaz, amit elért és megvalósított, kitartó munkájának és jó szervezőképességének volt a gyümölcse. Egyébként már 1882-ben kilépett a szabadkőműves-páholyból, és minden energiáját a váradi iparosság megszervezésére, összefogására fordította. Egyik kezdeményezője volt az Ipartestület megalakításának, ez 1885. január 18-án jött létre, négyszáz taggal. Az első elnök Máthé Lajos asztalos volt, de már ekkor beválasztották a vezetőségbe Bertsey Györgyöt is. A tagság csakhamar felfigyelt az idegenből jött mester rátermettségére, határozottságára, bátorságára, szónoki képességeire, arra, ahogyan kiállt az iparosok érdekeinek védelmében. A következő választáson, 1887-ben már őt választották az Ipartestület elnökévé, s ebben a tisztében haláláig megtartották. Vezetése alatt a nagyváradi ipartestület csakhamar az ország egyik legtekintélyesebb ipartestületei közé emelkedett, és a váradi kisiparosság a szó teljes értelmében vezérének tekintette Bertseyt. Hosszú ideig iparos alelnöke volt a nagyváradi Kereskedelmi és Ipar Kamarának. Beválasztották a város törvényhatóságába is, ahol az építészeti és közlekedési, valamint az iparoktatási bizottságokban fejtett ki gyümölcsöző tevékenységet. Bekapcsolódott a pártpolitikába is. Politikai szereplése kezdetén a szabadelvű pártnak (Tiszáék pártjának) volt fanatikus híve, míg a koalíció diadalra jutásakor hazafias meggyőződése őt is a függetlenségi zászló alá állította. A politikai és városi közéletnek egyik legtekintélyesebb szereplőjévé vált, akinek szava, különösen közgazdasági kérdésekben, döntő súllyal bírt.

Vezetése alatt az Ipartestület a város egyik jelentős intézményévé vált. Az erőteljes fejlődés egyik fontos állomása volt az ipartestületi székház kialakítása. 1889-ben vásárolták meg a Kert (ma Avram Iancu) utca 4. szám alatt a Bucsánszky-féle házat, 33 ezer forintért. A nagy kiterjedésű ingatlannak a Szacsvay (ma Cuza Vodă) utcára is volt kijárata, és az Ipartestület székházán kívül itt működött az Ipartestület Hitelszövetkezete, valamint az Iparoskör is. Az épület utcafrontját koronázó attikán nagy betűkkel hirdették, hogy ez az Ipartestület Háza. Az utcafronti helyiségekben a Nemzeti Szálloda működött, kávéházzal és étteremmel, így az iparosok helyiségei az udvari, belső részen voltak. Itt működött még a felsoroltakon kívül az iparos ifjak önképző egylete, az Ipartestület könyvtára, s voltak szobák az átutazó iparosok ideiglenes elszállásolására. A székház egy nagyteremmel is bírt, ahol a közgyűléseket, tanácskozásokat tartották. Mindez azt bizonyítja, hogy ekkorra már az Ipartestület jól szervezett, kiterjedt tevékenységet fejtett ki, és ennek megszervezésében, irányításában kiemelkedő szerepe volt Bertsey Györgynek. Vezetése alatt az Ipartestület tagsága is rendkívüli mértékben gyarapodott: míg az alapítás után a testületnek mintegy négyszáz tagja volt, 1904-ben már 1741 iparos, 1660 segéd és 968 inas tagot számlált, vagyis összesen 4369 egyén alkotta a tagságot. Ezek 67 különböző iparágban és munkahelyen dolgoztak, s a tagok között 83 nő is szerepelt.

A testületi ház megvásárlása után Bertsey György elnök vezetésével jótékonysági alap létrehozását határozták el, hogy abból a nyomorba jutott iparoscsaládok pénzbeli segítséget kapjanak, és hogy a támasz nélkül maradt és önhibájukon kívül elszegényedett, munkaképtelenné vált, megöregedett iparosoknak hajlékot építsenek. Ehhez az alapot a tagság által fizetett járulékokból, szórakoztató mulatságok, bálok, színielőadások, kiállítások rendezésének bevételeiből és önkéntes adakozásokból teremtették elő. 1895– 1896-ban a város által ingyen adott telken a Szacsvay (Cuza Vodă) utcának az első bal oldali sarkán felépítették az Iparos Menházat, amelyben 12 elaggott iparost helyeztek el, s ugyanott megnyitották az iparossegédek „tiszta és erkölcsi felügyelet alatt álló” munkásszállóját.

1900-ban emléktáblát helyeztek az impozáns épület oldalfalára (a mai Titu Maiorescu utcai részére) az alábbi szöveggel:


A szerző további írásai

1 / 2 arrow

impresszumszerzői jogok