vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Király Farkas

Rajzok az amorfózisról

IV. – Tükörköd

mi mozog a távolban, mi, micsoda
erre tart, erre, erre
egyre nő, nő, nő

fel-alá jár a sötétség
hatalmas gőzkalapácsként
lapítja egyformára a forró idomokat
bumm: laposabb, bumm: szélesebb

erre tart, erre, erre
egyre növekszik
ha volna fény, mondanám:
konkretizálódik
vagy talán azt:
körvonalazódik

tervezem a menekülési útvonalat
elfogytak az üres szektorok
végveszély esetén mindenki
valaki mással cserél helyet

bumm, bumm, hosszabb, élesebb
két majdnem-ló közeleg
egyikük fából van teljesen
a másiknak csak feje van, lebeg

sosem bíztam randalírozó állatokban
ezért is tükrözöm magam:
tükröm, tükröm, mondd meg nyomban
lófej vagy lóírás vagy fakalapács

elbújok a mágnesekbe
úgy szóródom szerteszét
nem hallhatod a lehulló
-------------------- neszét

csend van és hó és halál és lófejek
meg a bumm. a megabumm
V. – Operett

mint időutas, aki eltévedt,
s nem leli a megfelelő évet,
ül, és elmereng az életen,
hetven – vagy hét – négyzetméteren:
– kilóg a láb, de hol van a ló?
jön még kutyára dér és hó,
te ostoba tahó!

mint időutas, aki feladta,
s hozzáidomult seggéhez a pad
melyen hosszú évek óta ül
és nézi, a víz hogy nő meg apad.
madarat is lát: csaknem sirály.
ismerős az árapályszabály.
hallja: – vége van, szamár.

levegőt se vesz túl gyakran már,
mit kényre-kedvre kondicionál
egy felsőbb hatalom, nagyobb erő,
s mitől kihűl benne az agyvelő.
agyközépen szikra meditál:
– legalább egy sört most megigyál,
te ostoba szamár.

nincsenek már, csak a képernyők,
bár egy-egy függöny még takar
valamit az időbeniségről,
ami a memóriában kapar
és karcol némi felismerhetetlen
jelzéseket, s bár nem érti tisztán,
érzi, hogy lassacskán ketten
maradtak csak a feketelistán,
ő meg önmaga, s a döglött hely.
operettezik:
– inkább nyeljen el,
hát húzzátok szájba-orrba,
beugrom a monitorba,
csinnadratta trallala, he-hej!


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok