próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Balázs Ildikó

Telihold

Kívánságok megfogalmazásának, gyertyafény melletti, csillagfénytől derengő ablakpárkányról való szerteküldésüknek éjjele. Dagadnak a vizek, a természet bővelkedik, nagy az energiaáramlás, a kívánságok is eljutnak a címzetthez. Aki leginkább a kozmosz, s a benne rejtőzködő, mindenütt jelenvaló.
Önmagunkba fordulás éjszakája. Kívánjunk valamit, mit is? Ami a legtitkosabb óhajod. Férjet, jó partit, új munkahelyet, azt, hogy a sógorom barátságosabban bánjon velem, s végre a főnököm is elismerje a tevékenységemet. Hát jó. Férj, az kell. Munkahely meg, hogy megélhetés legyen. De valami mást! Mást kívánjál? Mit hát? Valamit, ami hozzád illik, amitől kifejlik s virágba borul az életed! Ó, ilyen elvont marhaságot? Nem, csupán szeretném hallani, hogy ismered magadat. Hogy tudod, mitől lennél boldog ebben a világban, ahova eljöttél élni. S miért kötelességem, hogy boldogan éljek? Mert másképp hálátlan vagy az ajándékba kapott életért. A talentumokkal, így vagy úgy, el kell számolni.
Hát jó. Valamit, amire úgy igazából szükségem van? Pénzt, sok pénzt, mert abból mindig kevés a sok is. Akkor lelked kívánsága és a valóság között rés húzódik, s te ki sem látszol belőle. Rossz az, amikor az ember a saját életének csak nézőközönsége, az előadásba bele nem szólhat. Ha magad nem döntesz, átadod másoknak életed irányítását.
Ezt értem, de a kívánság tárgyán még gondolkoznom kell.
Ennyire nem vagy igényes? Vagy csak mélyre fojtod kívánságaidat. Ebben segít a telihold, s ahogy túlárad a természet, úgy áradjon ki belőled szíved óhaja. Gyereket. Tehát biztonságot, hogy ne légy egyedül. Önmagad létének igazolása ezen a földön. Hogy teret nyertél rajta, kiterjesztetted önmagad. Megsokszorozod önmagad.
Milyen önmagad? És az, aki mindezt szeretné, milyen formában élné meg legjobban létezését? Mit szeretne csinálni, kapni, üzenni? Másoknak, önmagának, a világmindenségnek?
Lelkem mélyén magányos vagyok. A magány ihlető közegem. Kívülről szeretem a sokaságot, köztük élek, dolgozom, de az elvonulás órái a megkapott ihlet által jegyzett sorokat szülik. Írnom kell – önmagány-börtönöm egyetlen kulcsa. Valahol ott kell lennem, ahol minden eldől, ahol minden az én magányomat oldja. Nehezen török ki egyszemélyes világomból, életem alkonyain mindannyiszor oda-visszatérek. A nagy pillanatokban mindig egyedül vagyok. Csak az öröm derűs pillanatait fűzöm gyöngyszemenként füzérre, s akasztom a nyakadba, kedves. A bánattal nem keserítelek, az ürömperceket másokra cseppentem, szívem kitárom, helyet csinálok benne a felmelegedésnek. Szeretek őszi napsütésben járkálni, életórám percei avarba peregnek. Szeretem a kora tavaszt is, a fanyar földillatokat, a kibúvó tavasznövények friss-keserű nedvillatát. Szemlélődöm, nem kérek részt. Egy vagyok a teremtéssel.
Telihold? Ma különösképpen megrendezte a sorsforgatóm, hogy egyedül legyek. Elmélyülten magam társaságában. Írhatok. Játszhatok szavakkal, várakozhatok kedvemre, nézegethetem régmúlt idők dokumentumait, pihenhetek. Bármit tehetek. Utazni a valóságban nem fogok, kimerít a virtuális utazás is. Meglátogatom távoli rokonomat kis házában a világ végén, karomban tarthatom testvéremet, aki a lélek másik része. Mit halljak, mit szóljak? Mit kívánjak teliholdkor? Rejtélyes utakat, csillogó felismeréseket. Nem a tudás fájának gyümölcsét, hanem a világ érzékelésének képességét. Látva látni, hallva hallani, érezve érezni. Tudni, hogy a révület és az álom a legjobb tanítóm, ki megszólal bennem mélyről feltörve. Mit szeretnél széles e világon? Jó tíz éve ezen gondolkozom. Lelkem buja kívánságkertjét a valós világba építeni, benne csodavirágok, szép nagy ház, gyerekek, elkötelezett társ. Mit kívánjak lelkem mélyéből? Mit küldjek el teliholdkor? A vágyat, hogy legyenek vágyaim. Hogy legyek mindig önmagam, önmagam jó társa, s akkor körém rendeződnek a teliholdkor felbélyegzett kívánságok is. Citromfű, zsálya. Lélekkertem gondos kertésze. Kívánságok kiolvasója, megfejtője, sorsok szemmel tartója. Merre fordul a szél kora tavasszal? Mikor esik le az első hó? Mikor indulunk az időtlenségbe? – Tudni akarását óhajtom. S megfejtem neked különös álmaid, melyeken a lélek szól. Vágyakozni, álmodni akarok.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok