polémia
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Ábrányi Emil

A legujabb irodalom

Mielőtt a fölvetett kérdésre felelnék, kérdéssel kezdem. Hol kezdődik a legujabb magyar irodalom? Mi választja el az ujabb magyar irodalmat a legujabb magyar irodalomtól? A legfiatalabbakat kell-e a legujabb magyar irodalomhoz sorolnom, a kik négy-öt esztendeje szerepelnek a nyilvánosság előtt? Vagy ezekkel egy kalap alá tehetem (de nem vaskalap alá!) azokat is, a kik tiz-tizenöt év óta keresnek hirt, pénzt és dicsőséget a magyar ujságszerkesztők és a magyar könyvkiadók révén?

Ujabb és legujabb magyar irodalom közt igazán nehéz megvonni a határvonalat. A legjobbak, a legtehetségesebbek, a legnépszerübbek határozottan azoknak a sorából kerülnek ki, a kik már tulvannak a harminczadik évükön és a kik több mint egy deczennium óta irnak tárczát, regényt, szinművet, poémát a közönség gyönyörüségére. Ha ezeket nem kell kizárni a legujabb magyar irodalomból, akkor az én véleményem könnyüszerrel megformálható. Akkor az én szemembe egészen világos, hogy a legujabb irodalom értékes talentumok gárdáját jelenti, a kik a nivót tetemesen feljebb emelték az európaiság magassága felé; a kik brilliáns ötleteket foglalnak a legváltozatosabb irodalmi válfajokba; a kik finomabb, elemzőbb pszichológiájuk erejénél fogva, akkor is feltétlenül érdekesek, a mikor irásaikban több a különködés, mint az igazság; a kik a régieknél sokkal szinesebben, sokkal bravurosabban, sokkal nagyobb művészettel irnak magyarul. Hogy legnagyobb részük nem gyökeredzik a klasszikussá vált nemzeti hagyományok talajába, hogy nemzeti érzésektől nemzeti formáktól néha egészen távol állanak és az a haladás, a mit a kulturában képviselnek, nem a régebbi fejlődés egyenes folytatása: ez igaz. De a modernség világszerte mindenütt ezzel az okozattal jár. Az emberi lélek, az abszolut emberi, kivetkőztetve minden specialitásból: ez válik fő és művészhez egyedül méltó feladattá. Kozmopolita kultusz támad az általános, örök szép, az általános, örök igazság körül. Ha ennek a kultusznak egy sereg ragyogó elme hódol a világirodalomban, ne tiltsuk el a mieinket sem attól, hogy szabadon kövessék egyéniségük sugallatát, hogy véralkatuk és izlésük szerint azt irják, azt műveljék, a mihez van kedvük és inspirácziójuk. Még kevésbbé akkor, ha ezzel a szabadsággal ugy élnek, hogy gondolatban, formában, stilusban nagy gazdagságokat halmoznak össze a magyar szellem javára. Mert minden, a mi szép, szellemes, előkelő, szinekben pompázó és magyarul van megirva: végre is nem a franczia, angol, olasz, skandináv irodalom, hanem a magyar irodalom gazdagságát jelenti és az egész magyar nemzetet táplálja fényes dicsőséggel.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok