polémia
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Ady Endre

Magyar lelkek forradalma (Strófák)

A jó Jeremiás prófétát általában kitüntették, a kik Magyarországon Mohács óta magyarok, harczolók és szerencsétlenek. Én is Jeremiásra gondolok, mert atyafiságot tartok a régi Erdély jeremiádozó, bus, elégedetlen, Európa-látta magyarjaival.

„Vedd el az én kezemből e harag borának poharát és köszönd azt minden nemzetségekre, kikhez én téged küldlek.”

„Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, melyet én közikbe bocsátok.”

Ezeket Jeremiás mondja, Károli Gáspár magyar szavas segitségével mondja és szépen mondja. Csak bolondoskodjanak megzavart ellenségeink a fegyver miatt, melyet közikbe bocsátottunk.



*

Én is azokhoz tartozom, a kik a harag borának poharát ráköszöntötték egy hitvány generáczióra. Mert ez az ország, Magyarország, mindig a politikának, a lármás együgyüségnek országa volt, itt bizony nagy dolog egy intellektuális forradalom. De megcsinálták, megvan, talán elbukik, talán ér el valami sikert s talán jómagam is csináltam egy kicsit ezt a forradalmat.

Bizonyos az, hogy egy ideák nélkül élő országra sikerült rábocsátanunk azokat a veszedelmes ideákat. A franczia forradalom azt hirdette, hogy vannak halottak, a kiket nem lehet elégszer megölni. Ez nálunk is, mindenütt és örökre igaz igazság, de nálunk ez az igazság meg is hízott. Nálunk vannak élők, a kik halottak s a kiket fölösleges fáradság volna még alaposabban megölni. Lehet, hogy a politika s a politika alján a degeneráltság és szegénység megint elrontja a dolgunkat. Egyelőre az a vidám helyzet, hogy rosszul érzik magukat Magyarországon azok, a kik eddig nagyon jól érezték.



*

Nomina sunt odiosa, – mondta a latin – s a mi hitünk szerint meg kell nevezni a személyeket. Istenem, micsoda eredmény példának okáért az, hogy a lantverő Mihály poéta nincs. Egy-két tudákos analfabéta, egy-két kicsi gimnázista, az Akadémia és Kisfaludy-társaság állitják még, hogy létezik. De nincs, és egy nagy harcz, nagy háboru után nagy dolog, ha az elesettek között ilyenek is vannak. III. Napoleon fia egy ifju senki volt, de mégis jó volt, hogy elhullott önmaga és a história számára.

Lantverő Mihály (adja Isten, hogy püspök legyen belőle) a Beöthy Zsolt egyik harczos játékbábuja volt. Beöthy Zsolt őméltósága sejtheti, hogy az ő magyartalan és gerincztelen irodalmi vezérkedése hova vezetett.

Az öreg Gyulairól ne essék szó: ő egy forradalmi korszaknak itt felejtett s becsületes mumiája. Ő nem akarta belénk fojtani a gondolatot, az uj témát, az uj érzést s a szót. Ő jóindulatu volt s öntudatlan volt a maga ártalmasságában. Azonban nekik, Jenőnek, Pálnak, Zsoltnak, valamennyinek nincs közük ahoz, a mi történt.



*

Mert ugy történt, hogy a magyar szellemi erupczió kissé sok lávát öntött ki. Ez a sok láva még azokat is el találta önteni, a kik valamikor valakiknek és forradalmároknak ígérkeztek. Ez nagyon szomoru dolog, de igazság nincs a földön s hogy kivánhatnánk igazságot a forradalmaktól, a melyek alapjában csak a konok reakczió büntetése?

Bizonyos, hogy soha magyarabbul, bátrabban nem ébredt föl még a sokszor félreismert magyar géniusz. Bizonyos, hogy Apáczai Csere, Kazinczy, Kemény Zsigmond és – mondjuk – Arany János korszakai után jött el egy terhesebb, de gyönyörübb korszak.

A politika ellenére és kedvetlenségére Magyarországon olyan intellektuális kultúra indult, a mely méltó volna egy skandináv államhoz.



*

Túlzások vannak, persze, hogy túlzások is vannak, jönnek divatból, erkölcstelenségből, gyöngeségből a valakikhez a senkik, ügyes zsidók (se fajt, se felekezetet nem értünk) kihasználják avagy kihasználnák ezt az ez idő szerint még csak valószinü diadalt. Én jobban utálom őket, mint a régieket, az ügyetlen aggokat, a jóhiszemü nullákat.

Én megdöglöm valószínüleg mihamar s nem láthatom meg, lesz-e jó vége a harcznak? Most vagy soha, annyi bizonyos, most vagy soha el kell válnia, vajjon az irodalom tényleg jóslója, előzője minden társadalmi és politikai megujulásnak?

Nagy, végzetes bárgyuság volna a magyar társadalomtól, ha nem fogadná el uj iróit és müvészeit. Jeremiás próféta mondja ezt is: „Nem engedtetek nékem, hanem föl akartatok engem gerjeszteni a ti kezetek munkájával, a ti veszedelmetekre.”


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok