polémia
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Rákosi Jenő

Holnaposokról és modernekről



Szó a mi szó, ezek a mi fiatal magyar uraink franczia növendékek. Ott van, Párisban ilyen irodalom. Igaz, ott van hozzá fekete mise is. Mondhatom zseniálisan magyarosították át a francia földben termett parnasszusi virágokat. Ott, Párisban, a mely a legnagyobbszerü boszorkányüst a világon, a melyben fölváltva és egyszerre forr és bugyborékol minden jó és minden rossz, a mely a legrettenetesebb végleteket ugy termeli, hogy szinte egymást érik sisteregve: ott ez természetes. Nálunk, a mi társadalmunknak, a mi világunknak idegen, mert igy az izlés, mint a gondolkodás föltételei hiányoznak hozzá. Ily dolog itt is teremhet, kivételesen, különös eset vagy alkalom produkácziójából. Sőt termett is, már több mint félévszázzal ezelőtt. Hiszen ezek a jó fiuk mintha mind Petőfi Őrültjéből inspirálták volna magukat. De gondolja el valaki azt az esetet, ha a Petőfi összes költeményei mind, eleitől végig az Őrült hangnemében, tónusában, hőfokában, gondolkozásában, eszmekörében, szilajságában és rapszodikus kedvében volnának megirva: mivé lenne ettől Petőfi? – A holnaposak versei ilyenek. Mind több-kevésbbé őrült, bár mindez őrültségben van több-kevesebb rendszer, sőt attól félek, sok szándékosság is.



*

Rákosi Jenőnek ezt a birálatát a holnaposokról, kiegészíti a modernnekről adott nyilatkozata, mely igy hangzik:

Ezek az urak azt hiszik, hogy ők modernek és ujak. Szó sincs róla. Abszolute nem modernebbek, mint azok, a kik ötven, sőt pár száz évvel ezelőtt éltek; csak a kifejezéseikben és a manirjaikban ujak. Azt mondhatnám, olyanok, mint a szeczesszionista festők, a kik színfoltokkal dolgoznak és nem rajzolnak; vagy olyanok vagy olyanok, mint a szeczesszionista építészek, a kik nem merik a korinthusi vagy az ióni oszlopokat alkalmazni, mert ezek elavultak, hanem sikokkal dolgoznak, a melyeket azután ametrikus vonalakkal rajzolnak be. Ez az ő stilusuk.

Felültette őket szegény Reviczky, a ki azt mondotta: az élet hangulat, – s ők most azt hiszik, hogy a hangulat csakugyan az élet. Hiszen ha lényegileg mások volnának, mint a régiek, akkor bizonyos, hogy a régiek valamelyike, a kik között annyi óriás van, feltalálta volna már ezt a dolgot. De hát ők egy Goethével, Shakespeare-val vagy akár Heine-val nem mérkőzhetnek. És ezek az urak nem tartották méltóságukon alólinak sem azt, hogy értelmesen írjanak, sem azt, hogy a mit megkezdtek, azt be is végezzék, sőt azt sem, hogy meglássák, hogy a világban az undoron, a kétségbeesésen, a világmegvetésen és a testi tehetetlenségen kivül egyéb dolgok is vannak; nevezetesen kellemes, mulatságos, jó és becsületes dolgok.

Formában és kifejezéseikben bizarrak, lényegben pedig ugy tesznek, mintha mindenkor a saját tragédiájuk ötödik felvonását szavalnák. Az egész pedig divat és mulandó, éppen olyan, mint a kissé boglyas haj és a beretvált bajusz. Szerencsére csak beretválják a bajuszukat, nem tépik ki tövestül. Az idő múlni fog, a bajuszuk megint kinőhet és az eszük is megint meg fog jönni.


A szerző további írásai

 arrow2 / 2

impresszumszerzői jogok