társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Péter I. Zoltán

Árpád-kori alapokra épült váradi templomok

Nagyváradon két templom is ebben az évben ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. Közös bennük az is, hogy mindkettő Árpád-kori római katolikus templom alapjaira épült. Az első a Tisza Kálmán (Traian) tér és a Sztaroveszky (Magheru) utca sarkán levő egykori görög katolikus szemináriumi templom, amely 1948-tól Sf. Mare Mucenic Gheorghe néven ismert ortodox templom. A másik a Templom (Tineretului) téri római katolikus plébániatemplom, amelyet Szűz Mária szeplőtlen fogantatása tiszteletére szenteltek fel.

A pusztulás ismeretlen éve

A szemináriumi templom a Köröstől északra, Olaszi városrészben található. A 14. században itt állt a katolikusok Szent Egyed egyháza az azonos nevű utcában. Bunyitay Vince szerint 1335-ben már állnia kellett, ugyanis akkor említették Iván és Miklós nevű plébánosait. Varkocs Tamás 1557-ben Izabella királyné nevében elfoglalta a várost és a várat, ami a protestantizmus térhódítását is jelentette. Verancsics Antal krónikájában név szerint is megemlítette az ekkor elpusztult templomokat, de a Szent Egyed temploma nem szerepelt közöttük. Bunyitay Vince szerint a templom a rendházzal együtt 1576 tavaszán ismét a katolikusok kezében volt. De hogy mikortól birtokolták, arra nem tudott válaszolni a tudós főpap, csupán azt jegyezte meg, hogy ez is a protestánsoké volt, de Báthory István fejedelem visszaadta a katolikusoknak. Az 1581. évi tordai országgyűlést követően a jezsuiták is megjelentek Váradon, megkapták a Szent Egyed egyházát az iskolával és a birtokaikkal együtt. Nem sokáig birtokolhatták e javakat, mivel az 1588. évi medgyesi országgyűlés határozata alapján a jezsuitákat eltávolították Magyarországról és Erdélyből. A váradi templomukról kimondatott: „Az váradi Szent Egyed egyház minden pertinentiájával, azkivel occupálták volt, restituáltassék, hogy mint azelőtt, ezután is prédikátort tarthassanak ez város számára benne, de nem a római valláson valót. Ha mit pedig a jezsuiták újonnan építettek vala, az fiskusé legyen.” Mivel 1588 és 1595 között Csernák Béla kutatásai alapján két református lelkészről – Derecskei Ambrusról és Gyula Jánosról – tudunk, elképzelhető, hogy az egyik Olasziban, az egykori jezsuita templomban, a másik a Köröstől délre, Péntekhelyen szolgálhatott. 1595-ben eltörlik a medgyesi végzést, és Várad katolikusai a jezsuita rend tagjai közül nyertek lelkészt a Szent Egyed-templomban. A jezsuiták 1598 nyarán távoztak Váradról, valószínűleg a közeli Szőlősre. Ettől kezdve nem birtokolták többé a Szent Egyed-templomot és a rendházat.
1598. szeptember 29-én a törökök megjelentek a vár alatt, de nem sikerült elfoglalniuk; a várost ellenben feldúlták. Hogy mi lett a Szent Egyed-templom sorsa? Erre vonatkozó dokumentum nem ismeretes; valószínű, hogy elpusztult az ostrom során. Erre lehet következtetni Ortelius 1665-ös krónikájából, amely a török fennhatóság előtti állapotokat írja le: „Jelenleg kőből épült templom egy sem létezik, csupán a reformátusoknak van egy igénytelen, inkább pajtához, semmint templomhoz hasonló imaházuk.” Lényegében ugyanezt írja le Zeiller Martinus 1660-as tudósítása: „A városban egyetlen kőtemplom nincsen; a kálvini vallást követő polgároknak prédikációjukhoz egy nagy zsindelytetőt állítottak föl, olyat, mint egy nagy csűr.” Ha ellenben a „városon” csak a Körös bal partján levő Péntekhelyet értették – mivel akkor még mindegyik település külön városként szerepelt –, elképzelhető, hogy a Szent Egyed-templom akár át is vészelhette az 1598. évi ostromot. Ez esetben az 1660-as újabb török ostrom során pusztult el. A visszafoglalás évében, 1692-ben már nyoma sem volt.
Benkovich Ágoston püspök 1692-ben visszaállította Váradon a jezsuita rendet, és a régi helyükön a klastrom telkének és tartozékainak birtokában is megerősíti őket. A jezsuiták meg is érkeztek, de 1692–1722 között a várban levő házakban laktak. Időközben építkezni kezdtek, új társasházukat és templomukat 1703-ra fel is építették, de ekkor kirobban a Rákóczi-szabadságharc, és Bercsényi Miklós csapatai felégetik Olaszit. Ekkor pusztultak el a jezsuiták épületei is. Az újjáépítés kezdeteiről nincsenek pontos adataink. Annyi tudható, hogy Csáky Imre bíbornok volt az, aki „a béke első éveiben helyreállította templomukat, új emeletes rendházat építtetett és leginkább azt sürgette, hogy rendeltetésüknek megfelelően iskolájukat nyissák meg” – olvasható Málnási Ödön könyvében. Az iskolát 1722-ben nyitották meg a jezsuiták telkének mélyén. Bél Mátyás leírásából arra következtethetünk, hogy a jezsuiták leégett temploma 1726-ra, a történetíró váradi látogatásának idejére készülhetett el. Azt írja ugyanis, hogy Olaszinak „két papi rendje van, a jezsuiták és a ferencesek, az előbbiek helye már fel is épült a templommal együtt a Körösnél, a kőhídnál…”
Később, 1772-ben egy új társasházat építettek. Szintén 1772 körül építhették újjá a templomot is. Az építés évéről szóló dokumentum nem került elő. Biró József művészettörténész is mindössze annyit ír, hogy az új templom tervező mestere Christian Alexander Oedtl volt, aki a Bécs város levéltárában őrzött 1776. évi beadványában azt állította, többek között a váradi jezsuita templomnak is ő volt a tervezője. Nem lehetett valami impozáns építmény, valószínűleg alaprajzában és tömegében megegyezhetett a ma is látható szemináriumi templommal. Schütz Józsefnek a 19. század tízes éveiben készített metszetén ezen a helyen egy kis torony figyelhető meg. Egyébiránt, amint azt Biró is megállapította, „a jezsuita templomról semmi műtörténeti dokumentum nem maradt fenn”.


A szerző további írásai

1 / 3 arrow

impresszumszerzői jogok