művészet
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

A szám képzőművészeiről

Lapszámunkat egy Debrecenben élő művész házaspár, Kónya Ábel és Grela Aleksandra munkáival illusztráltuk.

Kónya Ábel 1975. július 10-én született Debrecenben. 1994–1997 között dobtanár, majd a Krakkói Képzőművészeti Akadémia grafika szakán folytat művészeti tanulmányokat, és 2005-ben szerez diplomát, intermédia szakiránnyal. 2005-ben visszaköltözik Debrecenbe, a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola művésztanára. Díjai: Debrecen Kultúrájáért alkotói ösztöndíj (2007), a Mű-Terem Galéria (Debrecen) és a MAOE „Fresh Art” kiállításának fődíja (2006).
„A kép az a lehetséges találkozópont, ahol az anyagi átszellemül lelkivé. Számomra ez létezésének fő indoka, az elkészítés technikájától, az alkalmazott formavilág jellegétől függetlenül. Ilyen »meditációs platformok«, gyűjtő- vagy gyújtópontok létrehozására törekszem alkotásaimban – legyen szó tusrajzokról, grafikákról, fotográfiáról, digitális úton generált képekről, installációkról vagy audiovizuális munkákról.”

Grela Aleksandra 1974-ben született a lengyelországi Swietochlowicében. Katowicében elvégezte a képzőművészeti gimnáziumot, ékszerész szakosítással. 1999-ben diplomázott a Krakkói Képzőművészeti Akadémia festő szakán. 2006-tól tagja a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének, valamint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Díjai: Ezüst Négyszög Festészeti Triennále, Przemyśl 2006 – Nagydíj, XIX. Debreceni Országos Nyári Tárlat – Nívódíj.
„Az absztrakt festészet önmagában véve egyszerre a legkönnyebben és a legnehezebben befogadható. Nem kínál kész megoldásokat – a tiszta formán és a szavak nélküli üzeneten alapszik. Nehéz volna a nézőtől nagyobb erőfeszítést elvárni, mint azt, amit az absztrakt valóság támaszt vele szemben. Számomra a festészet lényegében nem esztétikai, hanem ontológiai (metafizikai) kérdés, amely használja ugyan a stílust és a konvenciót, de ezeket nem tekinti végcélnak. Mindezt figyelembe véve a befogadás kétszeresen is komplikált lehet. (…) A kép a fényképezőgép megjelenésével felszabadult azon kötöttségei alól, hogy »ablak legyen a világra« vagy a rokonokat megörökítő házi ereklye, nekem mégis gyakran úgy tűnik, hogy erről gyakran elfelejtkezünk és továbbra is ezekhez hasonló, értelmetlen elvárásokat támasztunk vele szemben…”'


impresszumszerzői jogok