vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Ady András

Halottaim

Milyen csendes sorban állnak
ziláltan tán, de mindig némán,
s hangjuk helyett, mint város felett
a meleg levegő, himbálja őket az
álomszellő…
Milyen csendes sorban állnak halottaim.

Milyen közömbös árnyak
s ha volna testük, vértelen sebek
térképe jelölné a színekből kifordult
alkonyt, a karommá görbült imát,
melyekkel tépném őket, csak
felelnének, ha nevükkel
kiáltom a hiányt…
Milyen közömbösek halottaim.

Én fényudvarban állok, s bámulom
bután a homályos, statikus nyüzsgést,
hol a menny-öregotthon nyitott ajtaján
egyre egymást hozzák engedetlen sorban…
Milyen sokan vannak, milyen tompa tömeg,
ahogy múltamból, jelenembe szöknek.

Itt vannak testemben, rendszerint bevárják
egymást, s csak néha hallom hangjuk
helyett, ha meleg álomszellő
libben a kihalt város felett…
a soraikból morajló nesztelen névsorolvasást.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok