próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Merényi Krisztián

Eksztázis

Magdi a szülészeti váróban vajúdik. Bazsalikomillatú olajat ken magára. Sztronfild, a férj kukán görnyed mellette.
Gertrúd, a Szent Irma-renddel kitüntetett szülésznő kecsesen üdvözli a kint várakozó párt:
– Oh! Már itt is van, aranyos Magduska? Csak pihenjen, és amikor épp nincs fájás, jöjjenek. Bakamér úr ma nem dolgozik, de Pingviszter Elemér, a helyettese hamarosan itt lesz! Ne aggódjanak, amilyen fiatal, olyan jó szakember!
Megjelenik Pingviszter, és hívja is Magdit:
– Jöjjön, megvizsgálom. Nem ígérem, de ha szépen tágul, talán megúszhatjuk gátmetszés nélkül.
– Most kicsit jobb, de doktor úr, ezek már hárompercesek!
Betámogatják Magdit. Sztrongfildot steril ruhába bújtatják, apás szülésre készül. Magdinak mintha égő sebbe nyúlnának. Nyugtatja is Pingviszter:
– Igen, kedves, ez most kellemetlen. Néhány pillanat és kész. Sajnos a fájás alatt kell vizsgálnom!
Gertrúd szól Magdihoz:
– Drágaságom, lazítson egy kicsit és üljön erre a labdára. Apuka, segítsen kicsit!
Magdi ráül, de nem segít rajta. Visszafektetik az ágyra. Gertrúd az orvosi eszközök előkészítése után Magdi verejtékező homlokát hűsíti.
– Kincsem, gyönyörű babája lesz! Csak ne féljen, nincs semmi baj. A doktor úr káprázatos szakember.
Beront Pingviszter.
– Nos, mi újság? Még egyszer megnézem, és kezdhetjük.
Magdi sóhajt, nyöszörög, kiabálni nem akar, mert a függöny másik felén is épp szül valaki. Sztrongfild álmosan bámul. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, de még csak önmagával sem. Pingviszter így:
– Hármakat nyomunk, Magdolna, ne engedje vissza, amennyire tudja, bent tartja, és a harmadik után pihen. Ön pedig sokat segíthet, ha minden tolásnál ellent nyom a tarkónak… (Sztrongfild úgy hümmög, mint aki felriadt.) Kezdjük is… nagy levegő… most toool, nyomja! Ez az! Nagyszerű! Minden rendben lesz! Újra mélyen be és tart! Még mindig! Még most is! Nagyot tol! Jó! Így jó lesz… Tudja, ha tolás közben kienged, akkor visszacsúszik! Na, gyerünk, újra! Mint az előbb! Nyomja már!!!
Magdi, amit tud, megtesz… Sztrongfild legszívesebben kimenne, attól fél, hogy véres lesz. Magdi hangosan nyög, jelzi, hogy jön a következő fájás. Gertrúd:
– Nyomni! Akkor jó volt, mi? Most meg itt sopánkodik nekem? Mit szuszogsz már? Nyomd, mintha kúrnának! Ki tudja, kikkel mentél még el ezen a mamlaszon kívül, itt e! Mit hörögsz? Szart se tágul, doktor úr! Ennek vasból van a pinája!
– Na, akkor metszünk! Anyuka! Maga nem akarja ezt a gyereket? Remélem, nem gondolja, hogy jövő áprilisig önt fogom szüleszteni? Gertrúd, folytassák! Átszaladok megnézni a farfekvésest!
A felbátorodó Gertrúd elszántan:
– Hogy a rák vinne el a magzatoddal együtt! Most kiszarod, vagy megdöglesztelek!!! Nyöszörögsz és csak beszarsz itt nekem! Fogd már be a pofádat!
Magdolna a fájdalomtól előrébb hajol, társának keze nem idomul a gömbölyödő testtartáshoz. Sztrongfild inkább sms-t ír. Meg se hallja a szitkozódó szülésznőt, aki már könyökig Magdiban. Viszszatér Pingviszter.
– Hogy az a jó… Na, gyerünk! Még egyet, aztán meglesz a fej, de rendesen, mert nem fogok kérvényt benyújtani, hogy méltóztassék már végre megszülni, nagyságos asszonyom!
Magdi nyom és nyom és nyom… Kint van! Sztrongfildra úgy kell rászólni, hogy fényképezzen. Magdi mellére helyezik a csöppséget, Pinviszter gratulál a szülőknek:
– Hölgyem, ön egy hős! Gyönyörű a gyermek! Valóban nagyon szép! Gertrúd, maga meg mit pityereg?
– De, doktor úr, ennyire szép gyermek… és ilyen könnyű szülés… Maga egy szent! Mintha a Kisistent szülte volna meg. Még a neve is… Magdolna!
Magdi boldog, mindenki ünnepel, még Sztrongfild is, aki végre megérti, hogy ez a történet bizony többről szól, mintha elment volna vásárolni vagy kakálni.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok