próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Merényi Krisztián

Bariton elvesztése

Az ajtó előtt állnak. Bariton egy kis türelmet kér, majd vizes hajjal nyit:
– Csak jöjjenek! Máris kezdhetnek!
Sodrafaluból érkezett a brigád. Bariton, az üzletasszony, egyik kollégája révén jut az olcsó munkaerőhöz.
A fiúknak kiemelkedési lehetőséget jelenthet a fővárosi fusi. Bariton asszony talán ajánlani fogja őket a többi városi embernek. A városban magasabb az életszínvonal, mint falun. Jól kell dolgozni és rendesen viselkedni, no meg nem szabad inni munka közben. Tudta Golyózsi nagyon is, hogy ezeket nem könnyű betartani, de muszáj.
A négytagú brigád bátortalanul lép be. Az anyagot és szerszámokat öt perc alatt felhordják. Golyózsi méreteket vesz az egyterű, tágas lakásban. Bariton a fény szerelmese, ki nem állja a térelválasztókat. Golyózsi mitévőlegyek-pózban várja Joe utasítását, közben bal heréjét csipdesi. Egyfajta ősi ösztön ez, vagy talán valami viszszafojtott szexuális vonzalom. Bariton telefonnal a kezében a lakás másik felében ügyködik.
Joe unottan utasítja a két varjúképű, inasforma segédet. Golyózsi már többet megengedhet magának, négy éve Joe jobbkeze, előszeretettel csicskáztatja a varjúképűeket. Amazok mindent megtesznek, igaz, úgy mozognak, mintha épp gipszfalba kötnének.
Golyózsi odaszól halkan Joe-nak:
– A nagysága nem olyan odaadó. A rák egye fel a lakásával együtt. Be kéne már dobni egy kávét, lemegyünk?
– Még a U-csapot állítsuk be, aztán tőlem…
A két varjúképű kimozgatja a régi ablakot és portalanítanak. A modern, műanyag keretek glédában állnak. Most jön csak a neheze: a beállítás, szintezés, anyagozás. Joe ráordít az egyik varjúképűre:
– A trehány mindenit! Ne poroljá’, mer’ picsán rúglak!
Bariton nem ért semmit ezekből a beszédekből, de nem is bánja.
Az a hír járja, hogy a sodrafalusiak – mint ők így négyen – félszavakból megértik egymást. Az ember olykor a síri csendben, nyitott ablak mellett is tudja szomszédja gondolatait.
Golyózsi még nőtlen. Ha épp nem dolgozik, lébecol. Egyik kocsmából jár a másikba. Vasárnap rendszeresen kimegy a megyei bajnoki focimeccsre. Minden pénzét elissza és eljátssza. Kérdés nélkül felmarkolja a komódról a közepes hangerővel jajveszékelő nagyanyja nyugdíjmaradványát. Amúgy azt mondják róla, hogy fürge, mint a gyík. Csupán a nála hatvan kilóval nagyobb Hordó Gyurka tudta lecsapni őt.
Joe érettebb és bölcsebb. Keveset azért ő is megiszik. Komolyabban heti kétszer kapatos. Ilyenkor ajánlatos körülötte nyugiban lenni. Rövid, de pusztító ütése van. Ritkán gondolkodik, mielőtt odasózna.
Munka után kocsma, majd haza. Bekap valamit, lerogy a tévé elé, hamar elalszik. Amikor felriad, az épp arra lézengő kölyköt kizavarja sörért. Hetente néhányszor lepofozza, akit épp otthon ér, legyen gyermek vagy asszony. Különös oka nincs rá, pusztán a miheztartás és a feszültséglevezetés végett teszi. Ezzel is éreztetve, hogy ő a ház ura. Amikor a gyerekek lecsendesednek, ágyba dönti az asszonyt. Rádől izzadság- és piaszagával. A vad aktus közben gennyező foga közül sziszegi:
– Te mocskos cafat! Kivel csaltá’ meg? Nem nyögsz má’ annyira! Mé’ nem élvezed má’ énvelem?

Délutánra hajazik az idő. Az ablakkeretek beállításánál tartanak. Golyózsiék a szakmunkát végzik. Az egyik varjúképű elbambul és leejti a függőónt, Golyózsi ráripakodik:
– Mi a tökömet csinálsz? Inkább add ide azt a kibaszott L-vasat.
Bariton a bezárt fürdőszobában tollászkodik. Joe rászól Golyózsira:
– Az ilyenekke’ azé’ vigyázzá’, me’ meghallja!
– Jól van, csak az izé nem lát a szemétől – az egyik varjúképű felé: – Mindjárt beverek!… Ne nézzél, köcsög!
Bariton, amint kilép a fürdőszobából, megkérdi Joe-tól:
– Ezek így maradnak?
– Nem, elsimítjuk és legletteljük.
– De kijött a tégla. Azzal mi lesz?
– Az nem… Azt nagy sumiva’ beverjük, meg se látszik majd.
Bariton a bőrkanapéra ül, szerződéseket kezd válogatni. Joe suttog Golyózsinak:
– Az aszott ribanca, kaját nem ad, de dirigálni, azt igen! Mostmá’ bírjuk kifele, aztán itt van lent egy hentes, bekapunk egy sült kóbászt. Jó így, haver?
– Jól van.
Golyózsi oldalra nézeget, mintha csak Baritonnal igyekezne szemezni. Joe ezt mindjárt észreveszi, de szó nélkül hagyja, inkább rivalizálni kezd: ő is próbálkozik. Bariton rendíthetetlenül olvassa a szerződéseket. Amikor a két férfi vagy negyedszerre pislant zavartan egymásra, Joe suttogni kezd:
– Jól megraknám! Milyen feszes a segge, és a csöcse… Szerinted szilikon?
– Faszom tudja, de most valahogy én is megtunkolnám.
– Hallod? Csináljuk má’ meg, de az asszonynak egy szót se.
– Van aranya is. Elvisszük?
– Mit tudom én, de a két mamlasz pofáját be kell fogni. Tudod mit? Küldd le őket sörér’.
– Kukák! Sicc sörért!
Nem kellett kétszer mondani, a pénzt ugyanúgy megkapják, és addig sincsenek elnyomás alatt.
– Na, legalább iszunk utána, ettől csapvizet se kapsz – mondja Golyózsi. Bariton röpke, kemény mosollyal ellenőrzi az egyre harsányabb munkásokat.
Joe bemegy a fürdőszobába. Jól felcseszi az agyvizét az izgalom. Az illatos helyiségtől jobban beizgul. Úgy áll a farka, mint a tollas gúnárnak. A csapba hugyozna, de így nem bír. Legalább jól körbemossa a fitymáját egy átlátszó rózsaszappannal. Közben arra gondol, hogy jobb tisztán közeledni egy ilyen dámához, hátha szerelem lesz, és akkor a pénzénél lenne hamarosan. Nem kéne a faluban ezt-azt tenni; az emeletes városból nézhetné a világot. Visszamegy, úgy tesz, mintha felcsavarozna valamit. Megkérdi Golyózsitól:
– Tőled távol áll az embergyilkosság?
– Nem… nem mondanám… de mondjuk eddig csak disznót, baromfit meg ilyeneket…
– Én már lemostam a makkomat, megyünk?
Bariton elé állnak. Úgy totyognak, mint két pisilni kéredzkedő kisdiák. És csak állnak, állnak előtte. Bariton értetlenül kérdi tőlük:
– Mi az, kész vannak?
– Nem még, nagyságos asszony, csak… csak, olyan szépnek tetszik lenni… Igaz, komám? Amúgy neki volt az ötlete…
– Micsoda? Mit képzelnek? Maguk itt munkaszerződésben vannak, ha jól tudom!
– Jól tudja, jól tudja, csak mi…
– …Na, gyorsan fejezzék be, amit elkezdtek!
Joe szeme vérben forog, pusztító haraggal ordít:
– Fogjad má’ be a pofádat, vén ribanc!
Joe fellöki, majd többször fejbe rúgja a hadonászó asszonyt. Megpörgeti a lábánál fogva a testet. Amikor már lasszósebességgel forgatja, belecsapja a nő fejét a falba. Bariton nem mozdul. Golyózsi reszket, hebeg-habog:
– Most ezt mán miért? Joe, ne mán, nem ölted meg, ugye? Hagyjuk mán, most mán menjünk a fenébe!
– Maraggyá magadnak meg! Te meg ugye nem akartad, mi? Na, azt ne mondjad nekem, he!
– Na, jól van, na… Akkor igyunk, meg nézzük meg, mi van.
A kitűnő Arabicából langyos löttyöt kotyvasztanak. Olajos kézzel széttúrják a hűtőben precízen sorakozó ételeket. Mindegyikbe beleesznek, még Bariton hidratáló arckrémébe is.
Lerántják Baritonról a ruhát. Golyózsi előbb félkemény farkát tömködi a szájba, de hamar észreveszi, hogy a száj már nem mozog, ezért Joe után ő is belehatol a még meleg vaginába. Baritont olyan mozdulatokkal erőszakolják meg, mintha keselyű verné csőrét a húsba. Beleadnak apait-anyait, ezzel akarnak bizonyítani, hogy a munkás is ember, méghozzá nem is akármilyen. És hogy ma végre a kisembernek áll a zászló, a nagysága nem uralkodik többé felettük; itt ma a munkásvirtus diadalmaskodott. Golyózsi tör-zúz, s közben szakadatlanul üvölt:
– Le a sok öltönyös, kókadt sznob fasszal! Ott csaltok, ahol tudtok! De most jól megbasztuk a nőtöket! Ti a miénket nem fogjátok, mert beverjük a pofátokat! Jó habos és bő nyállal szopjátok le a faszomat!
Íziben elpakolnak néhány értékesnek látszó holmit, és valamenynyi készpénzt. Aranyat keveset találnak.
A két varjúképű már csak a halott Baritont találja meg. A rendőrök egy órán belül elkapják Golyózsit és Joe-t, akik nyugodtan viselkednek. Mintha nem értenék, hogy mi a francnak tartják fel őket.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok