próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Czirják Árpád

Fiáker

1. Kép
(A herceg kastélyának parkja)

Fiú: Itt van, uram.
Fiákeres: Jó, ez akkor rendben van. Látom, a herceg már jön is. Köszönöm fiú, elmehetsz.
Fiú: Rendben van, uram. Viszontlátásra, és jó utat! (halkan) És ne feledje a Fort Bornemouth-i kekszcsomagokat. (el)
Bobby: (miután Lennyt is felsegítette, felül a kocsira) Tehát akkor Londonba. De fiákeres, ha lehet, csak szép doucement. Remélem, érti, mire gondolok, ugye?
Fiákeres: (viccelődve) Két óra alatt akár Manchesterbe is elkocsizhatunk ezekkel a pompás agarakkal, ha kell!
Bobby: Na elég legyen ebből a sok elmés megjegyzésből, induljunk már! (elindulnak)
Lenny: Ó, Bobby, Londonba, Londonba, két óra alatt! (a fiáker hátsó oldalán látni a „Friss házasok” feliratot)

Robby: Ne azt nézd, te mafla! Ott, ott, azt, a fiákeres lányát!
Domby: Az a lánya?! Ó, mily isteni formák eleven…
Robby: No, hát mondom, őt nézd, a kis Lennyt! Nem mondtam, hogy mily szép?!
Domby: Szép, szép, de hogy integet! Azt a kacér mosolyát nézem, csillogó szemét, piruló arcát, tűzpiros ajakit, karcsú termetét, szabad nyakát, omló haját e lágyan lengő szélben, felvillanó husikáját, fiatal óóó… – s közben elgondolom, hogy…
Robby: Hagyjuk a költészetet! Hogy tudsz te még gondolkodni is ily szűzi szépség láttán? – Hiába, a fantáziád sosem pihen. Mert nem tud.
Domby: Mit beszélsz, te? Fantázia? – Egyszerűen nézni kell, és kész! E lány gyönyörűsége magában a látványában van. Tetszik nekem. Nagyon. Komolyan. De tényleg…
Robby: Felpezsdít egy ily jéghideg borzongás, nemde?

Fiákeres: (halkan dudorászik) Londonba, Londonba, két óra alatt stb.
Bobby: A speyeri híd alatt fogunk megállni.
Fiákeres: (halkan dudorászik) Londonba, Londonba, két óra alatt stb.

2. Kép
(A speyeri híd közelében)

Fiákeres: (alszik)
(a fiáker lassan döcög)
Bobby: És ha mégis?
Lenny: Nem tudok, egyszerűen képtelen vagyok rá, értsd meg, hogy én itt most… Egyszerűen én nem vagyok olyan, és kész. Olyan nehéz megérteni ezt?
Bobby: De segíts megértenem! Ó, Lenny, segíts, csak egy kicsit!
Lenny: Bobby, nem akarlak megsérteni, igaz, nagyon finoman bántál velem, csak annyi az egész, hogy… hogy…
Bobby: Figyellek.
Lenny: Nem tudom kimondani. Látod, épp ez az, hogy te állandóan figyelsz. Engem. És ez nem jó. Sőt, néha felettébb káros.
Bobby: Káros? De hát mi lehet károsabb a lényednél? A látványodnál, a tested látványánál? A finom, friss kis pipihusikádnál?
Lenny: Ó, Bobby, annyira nem ismersz. Csak most derül ki, mennyire. Ingerel a látványom? Tehetek róla, hogy fülig zöld lettél? Belém?!
Bobby: S én arról, hogy kívánlak?
Lenny: Látod, most nagyon pontosan fogalmaztál, s ezért értékellek. Hogy kívánsz. De önmagában ez még nem elég. Hisz hány férfi fordult meg mind nyáladzva, mint farkas vonítva e sáros kis kastélyban utánam,…
Bobby: Sáros kis kastély?
Lenny: Hányan szerettek volna ágyba bújni velem, szent kiskurvájuknak, kismutyulijuknak tartani? Legtitkoltabb fürdőhelyem is kikémlelék, csakhogy meztelen testemen gyönyörködtessék villogó szemüket, hogy éles, szikár, sótlan álmukban elnyeljen ölelő képmutatásuk.
Bobby: Nevezd meg, s ígérem, hogy többet…
Lenny: Nincs még egyszer. Mindnyájan egy lére mennek. A tegnap is lord Monvicomte úgy feltüzelte magát, alig tudtam ocsmány, vakaródzó karmaiból kikerülni.
Bobby: S ezt most mondod, kedvesem?
Lenny: Ne tedd a szentet! Nagyon jól tudod, talán jobban is, mint én, hogy mi történik kastélyod hűvös árnyékhajlataiban.
Bobby: Hogy az én tudtom nélkül történjenek ilyesmik? A saját kastélyomban?
Lenny: Csak a magasságos szent jó Isten tudhatja igazán, hogy hány titkos zegzugban lestek rám. De nem. Nem… (sír) Szinte meghágtak a piszkos kutyák, hárman is jöttek rám, egyszerre, de csak hátulról sikerült…
Bobby: (elképedve) Három férfi, s egy nő… – ellen?! Az én nőm… – ellen?! Ó, hogy a…
Lenny: Hogy is engedhetsz rám ily csiki-csuki orgiahadat? Miért kell tűzzel-vassal rizsporos grófi parókák elől folyton menekülnöm? Még ha legalább jól néztek volna ki, de…
Bobby: Azt hiszem, mert mindenki téged akar.
Lenny: Az ágyába.
Bobby: Csak téged.
Lenny: A saját ágyába.
Bobby: Ó, hogy a…
Lenny: Egyértelmű. És te megengednéd, hogy mindenki csődörnek, kiskancának, hülye libának, hülye libájának, saját hülye kis libájának nézzen? – Nézzen – és használjon? E nyálas, kiguvadt szemek…
Bobby: Hogy kihasználjon? Hogy kihasználjanak? Melyik az a… – Téged, kedvesem?…
Lenny: Megengednéd?
Bobby: (udvarol) Te kis mutyuli…
Lenny: Ezt akarod? – Hát eddig sikerült. De mondd, meddig?
Bobby: Hogyan?
Lenny: Hogyan? – Hogyan? És főleg: miért? Miért pont én?
Bobby: (udvarol) Mert te vagy a legszebb, te kis mutyuli. Te vagy a legjobb, s nemcsak az ágyban. S nemcsak a környéken. Mit gondolsz, miért vettelek el?! – S ha annyian kívánnának is, nem érzel egy kis büszkeséget, hiúságot, nem érzed nőiséged egyre növekvő értékét?
Lenny: Én csak mindezek eltiprását, felőrlődését látom – élem. S szerintem ez a baj. Hogy nem is utánam, hanem látványom, mit tudom én… nem is engem kívánnak, csak… – testem?!
Bobby: Te magad mondod! Te magad mondod! Ki tudná, hogy mi van veled, hanemha nem te? Most minden férfit egyszerre ellenséggé nyilvánítasz? Hát azt képzeled, hogy vannak még mesék? Csak semmi kényeskedés, irány a vulva, és semmi más, nincs itt semmi titok. Csak te tartod annak.
Lenny: Bobby! Kérlek, most az egyszer hagyj békén. Nem csináltam semmit neked…
Bobby: De Lenny!
Lenny: Vedd a kezed! No még az kéne! Épp elég időm volt megismerni téged.
Bobby: És most, pont most, pont most kell neked… amikor anynyira…
Lenny: Kérlek, Bobby. Hagyjál békén. Fárasztó vagy. Te is pont úgy tudhatod, hogy mindez nem fog menni, mint ahogy különben eddig se ment.
Bobby: Nem ment eddig? És a kedveskedések, az udvarlások, a kacérságok… a… a… a… aaaj!
Lenny: Azok voltak – hangsúlyozom: voltak; és nem lesznek többé. Veled, önmaguknál többek. Én én vagyok, te te vagy, s…
Bobby: S mindazt felejtenéd, mi köztünk oly vívódásokkal teli, végletekig megharcolt kapocs…
Lenny: Ne haragudj, Bobby. Nem tudlak többé hallgatni se már. Vess fejemre, amit akarsz, igazad van. De nem érdekel többé engem. Mit sem tesz. Épp elegen korholnak.
Bobby: Szépségedért?
Lenny: Hallgass már! Te sem értesz semmit!
Bobby: Én sem?? Hát mi a frász egy párkapcsolat kimenetele, hanemha nem a szeretkezés?
Lenny: A puszta, puszta szeretkezés? (szünet) Felköltetem a lord majort, ha bosszant bármi nesz.
Bobby: Bocsáss meg, Lenny, de épp e zűrös meg nem értést akarom tisztázni.
Lenny: Hát akkor tedd tisztába magad. De ehhez nekem semmi közöm. Soha nem is volt. Csak te képzelted, te hiú, dőre férfiképzelet!
Bobby: Lenny! Nem tudok így élni. Nekem bizonyos dolgokat tisztáznom kell, veled kapcsolatban.
Lenny: Tisztázd saját magad, ne engem! Hányszor mondjam? – Fárasztasz.
Bobby: Nézd meg már, sír is.
Lenny: Tűnj már el a szemem elől! (ordibál) Soha nem akarlak többé látni!

3. Kép
(A speyeri híd alatt)

(csend, a lovak ösztönösen megállnak)
Fiákeres: (felébred)
Bobby: Értem. Nem értem. Minden. Semmi. (leszáll)
Fiákeres: Ez a speyeri híd. Elég veszélyes ez a hely, nem ajánlanám senkinek, hogy sokat időzzön itt, uram.
Bobby: Csak menjen tovább, de lassan, doucement, hogyha érti, mire gondolok, hogy még utol is érhessem. (el)
Lenny: Ó, London…

4. Kép
(Út London közelében)

Lenny: Apuka, apuka, segítsen már!
Fiákeres: Már nem állhatok meg, hisz alig indultam el. Paripáim eléggé hevesen trappolnak.
Lenny: Nem baj, csak egy kicsit…
Fiákeres: Majd később. Most…
Lenny: Olyan szép a naplemente. S az ott az Exeter-hegy?
Fiákeres: Igen, lányom; az ott az Exeter-hegy.
Lenny: Shaftesburryben leszállok. Nénikémnél alszom. Majd még…
Fiákeres: Ja, ne feledd ezt a csomagot átadni neki!
Lenny: Apuka,…
Fiákeres: Most nem érek rá, lányom. Ez a londoni kettes fiáker, s nyolcra ott kell lennem madame Delanoirnál. (halkan dudorászik) Londonba, Londonba, két óra alatt stb.
Lenny: Mikor lesz egy kacér kislányból igazi, érett nő? (távoli fegyverdurranás hallik)

Robby: Elmélázol, kisöregem? Hol hagytad a romantikád?
Domby: Azon gondolkodom, hogy…
Robby: Ej, az a sok fantázia,… soha nem fogysz ki belőle?!…
Domby: Mindenesetre csak annyit írtam fel magamnak, hogy: „Fiáker”.
Robby: És az jó lesz?
Domby: Ki tudja, Robby, ki tudja?!…


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok