vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Tőzsér Árpád

Kockák - Hommage a Kassák Lajos

Minden, ami van, rajtunk kívül van,
de általunk van, mint a geometria.
Klára kilép a fürdőkád síkjai közül,
s mint az ősködökben gázoló Teremtőnek,
külön gőzölög egyik és másik lába.
Kertünkben a madarak lenyelik hangjukat,
de a deltoid fák tovább énekelnek.
Általuk az anyag konkrét térszerveződés,
s mellékes az énünk nyerítő illúziója.

Nem jelent semmit, hogy becsukott
szemmel is látok és hogy Georges Braque
belülről rakja föl lezárt szemhéjam
vásznára a cinnabarit vérvörös textúráját!
Mit számít, hogy (miután megjártam
Párizs kitátott állkapcsait, az Eiffel-torony
roppant szárait és szerkesztett vagináját
a fagyos Bécsnek) hirtelen a Kevély-hegy
sötét gúlája alatt, Békásmegyer ferde
tengelyű fái között találom magam!

Vagy talán ez már az öregség jele?
De megöregedhet-e a geometriává
szervezett ember, a végső struktúra,
a citromsármány gömbvilláma
a megyeri fákon? Nincsen rejtély!
Józan mértan: kocka a fürdőkád is,
benne Klárám teste szappanillatú
megoldása a tengerben hullámzó
végtelen függvénysoroknak. Fürdő-
köpenyben írom e verset; henger

a palástjában, állok a kredencnél:
a kés, a kenyér s a versem mellé
szúrva illúziója vagyok valaminek,
képzelgő plajbász Térprizmás birset
képzelek az ablakpárkány síkjára,
a szomszédban cirkulafűrész köröz,
szerkeszti téridőnket, strófákra szabja
e nap nyúlt rönkjét, a madarak röptét,
az eget, a cinóber villámokat, a világ
embertésztáját, az isten kredencét –


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok