kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Mihálka Zoltán

A mozi évszázada Nagyváradon (Kupán Árpád azonos című könyvéről)

Úttörő munkába kezdett Kupán Árpád, amikor arra vállalkozott, hogy feldolgozza a mozi nagyváradi évszázadának történetét. Úttörő várostörténeti kutatási terület ez, nemcsak azért, mert ez ideig senki nem nyúlt Nagyvárad kulturális életének ehhez a fontos részletéhez, hanem azért is, mert a film, a mozik az elmúlt száz esztendőben meghatározó szerepet töltöttek be az itt élők mindennapjaiban, s nem csupán a kikapcsolódást, a búfelejtő szórakozást segítették elő, hanem építették a közgondolkodást, a viselkedésmódot, gazdagították a világról, a természetről és a társadalomról alkotott ismereteket is. Sőt a mozi az emberek befolyásolásának lényeges eszközévé vált. Nem hiába írta róla Szabó Dezső a század első felében: ,,Megvallom, a mozit nagyobb dolognak tartom a parlamentnél, a monarchia Balkán-politikájánál, a nyugdíjtörvénynél, mert újjáéleszti a mesét: hatalmas szociális propaganda. Ha egyszer megtanultunk élni vele, az embert egy ültőhelyében megsétáltathatja az egész világon. A legdemokratikusabb esztétikai élvezet, hol a naccsága egy szepegésbe, egy kacagásba rendeződik a konyhaszolgálóval.” Ezt az erejét ismerte fel a mindenkori társadalmi rendszer, ezért kapcsolta művelődéspolitikájához, s emiatt igyekezett szolgálólányává tenni a hatalmi politika.
Kupán Árpád A mozi évszázada Nagyváradon című kitűnő könyve – mely a Partiumi füzetek sorozat 47. kiadványaként jelent meg a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség gondozásában, valamint a Bihar Megyei Tanács, a Nagyváradi Evangélikus–Lutheránus Egyház és az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete támogatásával, a nagyváradi Europrint nyomda közreműködésével látott napvilágot 2007 végén – változatos forrásanyag elmélyült felhasználásával mindezekkel az aspektusokkal behatóan foglalkozik. Oly módon dolgozza fel ezt a 20. századot átfogó gazdag témakört, hogy betekintést nyújt Nagyvárad művelődési, gazdasági, társadalmi életébe, a két világháborút végigszenvedett, több impériumváltást megélt város mindennapjaiba. A szerző mindvégig azt tartja szem előtt, hogy a film és a mozi nemcsak terméke a 20. századnak, hanem tükre is, kivetítője, feldolgozója a század életének a maga nagy felfedezéseivel, civilizációs eredményeivel, rombolásaival és pusztításaival együtt. Mint a szerző írja, a méltán áldott és joggal átkozott 20. század az emberi társadalom valamennyi pólusában olyan mély és gyökeres változásokat hozott, melyek hol pozitív, hol negatív irányba terelték a világot, ám tény, hogy öldökléseinek, pusztításainak méreteivel minden addigi szörnyűségen túltett.
Az emberi értelem találmányai miatt ezt a századot sokféleképpen lehet nevezni: a film századának mindenképpen. Hiszen a film és a mozi (a kinematográfia – ahogy születésekor nevezték) e században köszöntött be, fejlődött, virágzott, ért a csúcspontra, de a század végére jelentősége fokozatosan csökkent, s ma már egyike lett a fokozatosan bővülő, korszerűsödő tömegkommunikációs formáknak. Az viszont tény, hogy a kinematográfia – a 20. század jellegzetes művészeteként – ,,hetedik művészet” néven tört be a művészettörténetbe. De az ipar területén is új ággal jelentkezett: a filmhez, a filmezéshez szükséges eszközök gyártása megteremtette a filmipart, a hozzá kapcsolódó forgalmazás pedig a filmkereskedelmet. És mindezen túlmenően mint tömegkommunikációs eszköz ismereteket terjeszt, tájékoztat vagy félretájékoztat, tanít és oktat, nevel és átnevel, vagyis: pozitívan és negatívan beavatkozik az ember mindennapi életébe. Úgyszintén mint ipari és kereskedelmi ág, valamint szolgáltató, a gazdasági élet nem elhanyagolható részévé vált. Már csak azért is, mert a modern tudomány és technika terméke, kortársa a sorozatgyártásnak, a motorizációnak, majd az automatizálásnak és a kibernetizálásnak.
Ám a szerző mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a film elsősorban művészet. Ha összehasonlítjuk az irodalommal, képzőművészettel, színházzal, zenével, építészettel és a tánccal, rájövünk, hogy mindegyikhez kapcsolódik; mindegyikből építkezik, merít. Önálló művészet, méltán tekintik hetedik művészetnek, hiszen itt a rendező, a szövegíró és a zeneszerző, a művészek és az operatőrök közösen alkotnak, s annak ellenére, hogy ebben az alkotói folyamatban a filmfelvevő gépnek túl nagy a szerepe, mégsem ipari termelés, mégsem a termelői szalagon való sorozatgyártás, hanem a modern civilizációból megszülető kollektív művészeti alkotás. Így a film mint hetedik művészet indulásának elején méltán pályázott az alapvető művészet címére, hiszen benne lényeges a kapcsolat a ritmus és a plasztika között. S joggal tart igényt az első művészet rangjára is, mert összehasonlíthatatlanul a legkövetkezetlenebb és legdemokratikusabb kommunikációs eszköz, s a legkülönfélébb érzelmeket és hatásokat fejez ki és vált ki a nézőből...


A szerző további írásai

1 / 4 arrow

impresszumszerzői jogok