kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

K. Molnár Katalin

Erdélyi szőttes, magyar ízek

Kedves vendég, szolgálhatunk egy kis Hungaricummal? Kísérőnek ezúttal Erdélyi szőttes jár mellé. Előrebocsátjuk: ízei, amint a nevéhez is illik: magyarosak.
A negyedéves folyóiratnak a fejléc alatt jelzett tematikája: irodalom – művészet – tudomány. A 2008/1-es szám címlapján 17 portrécska fogja közre a lap címét, majd a következő szöveget: Erdélyi szőttes/melléklet. A címlap alján pedig a következő alcímszerű, tartalomjelző cím olvasható: Magyar alkotók a határokon túl.
A rendkívül igényes nyomdai kivitelű kiadványnak hagyományos értelemben vett tartalomjegyzéke nincs. Van viszont tartalomajánlója, képekkel és szövegcsékkel.
A folyóirat mellékletéből kihámozható Erdély-kép szerencsére kevéssé hasonlít ahhoz a magyarországi Erdély-képhez, amelyről a kiváló gondolkodó, Ágoston Vilmos beszél a lapban közölt interjúban (Füzesi Oszkár készítette), melynek címe: A nemzeti képzelet rabságában. Arról beszél az interjúban – egyebek mellett – Ágoston Vilmos, hogy létezik ugyan erdélyi irodalom, de ennek semmi köze a Magyarországon elterjedt „erdélyiség” fogalmához. Mint mondja: „Ugyanakkor – éppen a román nemzetállami törekvések miatt – annyira átment a magyarországi köztudatba a konfrontatív szemlélet és az erdélyiség azonosítása, hogy ma már a bulvársajtó munkatársai is úgy képzelik, mintha Erdélyben minden magyar kapával, kaszával sétálna a kezében, vetne, aratna, és kötelező népviseletben mennének szavazni.”
De milyen is a Hungaricum Erdély-képe? Mivel egy kép szebben beszél, mint a legszerelmesebb interjú, beszéljünk mi is a képekről. A főszerkesztő Kaiser Ottó erdélyi képeiről. A 12. oldalon kezdődő „melléklet” kezdő oldalán égbe törő sziklák. A következő oldalon keresztszemes párnák. Majd keresztszemes falvédő fölött népviseletbe öltözött nőket ábrázoló kép a falon. Aztán szabadtéren szikkadt és repedezett tulipános faragás részlete – vélhetően egy székely kapuról. Majd három szalmakalapos, munkában elhasználódott, beszélgető férfi. Aztán, már az Ágoston Vilmossal készült interjú közben: képek, nagyon szép képek, Kolozsvárról. Mondom én, mert ismerem. De aki nem ismeri, az nem tudja meg, a kiváló képeket ugyanis nem mindig kísérik képszövegek. Kár. Pedig megtehették volna, például az olvasó eligazodását segítendő. Ha már a főszerkesztő a fotográfus.
A következő két fotográfia a Teleki Tékában készült: könyvtáblák díszítéseit ábrázolja. A marosvásárhelyi Teleki Tékáról Gálfalvy Irma írt ismertetőt a folyóiratba. És itt már nem hiányoznak a nagyon szép fotók mellől az eligazító képszövegek sem.
Interjú következik Tompa Gáborral, a kolozsvári színház igazgatójával. Az interjú címével – A társulat fő erénye a nyitottság – érdekes kontrasztot képez a fotó, melyen Tompa Gábor és Visky András néznek szembe a szemlélővel, az egyik komoran, a másik inkább fáradtan, mint – talán habitusából adódóan – kihívóan, ám mindketten keresztbe tett lábakkal és a test előtt mintegy védekezésképpen tartott karokkal. „Az ország legjobb társulatának” nyitottságával büszkélkedő Tompának ráadásul a kezét sem látjuk a képen. Majd még egy kép Tompáról, ugyanabban a testtartásban. Úgy látszik, csak a társulat nyitott – igazgatójának testbeszéde mást sugall. A Visky András költővel, drámaíróval, esztétával, dramaturggal készült interjú mellé viszont egy nagyon beállítottnak tűnő kép kerül. Tompa Andrea interjúi információban gazdagok – és olykor nyomasztóak. Vagy talán csak a téma teszi. Ám ez a hangulat is változik, derűsebbre vált a Senkálszky Endre színművészt, majd a Szilágyi Júlia esszéírót bemutató interjúknál. Próbálom elképzelni, mit ért meg a nem magyar olvasó ezekből a szövegekből, mit mondanak neki ezek az interjúk, ezek a beszédes képek.
Bogdán László és Farkas Árpád bemutatása következik, előbbitől prózarészlet, utóbbitól két oldalnyi vers, majd a kilencvenkilenc éves Anavi Ádám és „sűrített vidám balladái”. Az életutakat a pozsonyi Tóth László foglalta össze.
Irodalmi műhelyek elnevezésű rovat foglalja össze a Látó, a Korunk, az Irodalmi Jelen és a Székelyföld bemutatását. Némiképp szomorúan vettük tudomásul, hogy a Várad folyóirat nem számít irodalmi műhelynek. Na de hát így jártunk. Máskor szorgalmasabbak leszünk.
Az erdélyi művészek közül Kós András szobrászművésszel, Páll Lajos festővel és költővel, Léstyán Csaba csíkszeredai grafikussal, Ferencz S. Apor képzőművésszel ismerkedhetnek meg a Hungaricum révén az olvasók. Kántor Lászlóval Kőrössi P. József készített hosszabb interjút, A saját történeteinket kell eljuttatni a világba címmel – és ezzel vége is az Erdélyi szőttesnek.
A Londonban élő dr. Peter Zollman fizikus-költő angol nyelvű előadásának felújított magyar nyelvű szövegét Három kultúra peremén címmel hozza a folyóirat, és verseiből is ízelítőt kap az olvasó. Gömöri György írása következik Fél pohár rizling címmel – Weöres Sándor emlékére. Edinger Márta grafikusról Sárközi Mátyás szövegével emlékezik meg a kiadvány.
Ata Kandónál, a világhírű fotóművésznél járt Kaiser Ottó Hollandiában, képei mellett az a dokumentumértékű interjú olvasható, amelyet Sándor Anna, a budapesti holland kulturális központ vezetője készített Budapesten az idős művésszel, akinek fotóiból is összeállítást közöl a Hungaricum.
A magyar kiadók által méltatlanul mellőzött, Svédországban élő, újvidéki Domonkos Istvánról Tóth László írt nagylélegzetű esszét. Az Európai horizont rovatban az újvidéki származású Végel László Truccból Németország című önéletrajzi vétetésű, emberi hangon megszólaló írása eleveníti fel a huszadik század közepének kivándorlással kapcsolatos hangulatát.
Dr. Vajta Gábor embriológusprofesszorral Kőrössi P. József készített interjút. Fej vagy írás az atomreaktorban címmel dr. Pázsit Imre fizikus tanszékvezető egyetemi tanárral Svédországban Sall László beszélgetett.
A kultúra magyar házai sorozatban bemutatják a berlini Collegium Hungaricomot. A magyar kultúra szolgálata címmel dr. Lauter Évával, a Balassi Intézet igazgatójával készült PR-interjú, és a Székelyföld folyóiratban megjelent interjúkat összesítő Academica Transsylvanica – Erdélyi tudósok 100 éve kötet recenziója zárja a lapszámot.
Nem egynapi olvasmány.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok