fordítóműhely
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Adrian Alui Gheorghe

Gyerünk, Reiner! (Hai, Reiner!)

Előbb nevét tagadta meg. Reinernek hívták.
Vagy Dimitrienak?
Vagy talán Iacintónak, szokatlan név ez
egy mindinkább absztrakt világban,
melynek lakói azért tolonganak,
hogy felmehessenek az égbe. Vagy talán
Ezrának hívták.

Ezra volt a neve a háznak is, amelyben lakott, és
az utcának
és az országnak
és a földrésznek…
Vagy nem is. Pálnak hívták, egyszerűen.
Pál, egy olyan név, melyet nem lát
túl gyakran a halál, jön és azt mondja:
Pál merre van?
Dimitrie azt mondja:

Nem tudom, hol van Pál!
Reiner azt mondja: Pál holdat rakodik a kertben!
Carlos azt mondja: Pál fáradt, Pál asszonyával alszik,
és asszonya
éppen álmodik, és Pál előremegy, helyet vág az álomnak,
hogy belépjen a világba!

Omar, aki éppen arra jár,
azt mondja a halálnak: Pál reggel kiment
a kutyavásárba,
hogy megtanítsa emberként üvölteni a kutyákat!
Jannisz odalép a halálhoz,
s azt mondja neki: Pál Reiner vagy

Éppen Iacinto.

Iacinto azt mondja a halálnak:
Pál valójában Edgár!

Én láttam, amint befestette
Edgárt,
hogy elrejtőzhessen!
Pjotr azt mondja: Pál
nem is járt ma erre,
nagyon ritkán jön, mert
éppen homokot vet
a keleti mezőkön…!
Így szól a halál akkor:
Te velem jössz, Reiner,
azután te is, Ezra,
azután te is, Dimitrie,
készülj te is, Federico,
s ha időközben Pál nem kerül elő,
jössz majd te is, Iacinto,
Carlos, te is,
Pjotr, te is,
s ha Pál nem végez a kertben a holdrakodással,
te is jössz, Alexandru,
és te is, Emanuel,
és te is Iustin,
és hogyha a föld még
nincs végig bevetve homokkal, te is jössz,
Olivian,
és te, Christian,
és te, Aurelian,
és te, Horst,
s ha Pál asszonya még mindig álmodja
a combját simító egyszarvú nyelvét,
előbb te jössz, Ioachim, aztán te jössz,
Patrick, aztán te, Borisz, és amíg megjön Pál
a kutyavásárból rongyosra
harapdált kezével,
amíg lemossa a vért,
te jössz, Alvin,
és te, Eduard, és te, Antonio,
és amíg Pál elbúcsúzik Edgártól, akivel
egyházat alapított félelmüknek,
te jössz, Nikanor, s te, Jukio és te, Reiner…

De hát engem, mondta Reiner,
már szólítottál egyszer.

Semmi baj, mondta a halál,
kedves Reiner,
meg kell értened, hogy mindez változó,
ha közben megjön Pál, változtatunk
a sorrenden, látod, mint tör át az ének
a madár torkán, akár egy golyó,
nem tudni, kinek a vérében áll meg,
vagy ha a nap szóvá lesz újra, mint az
elején, képzelheted, milyen nehéz lesz a sóhaj,
s hogyan lélegezhetsz majd
a levegőégből, amely mint egy matróz

mellkasostul letépett feje…?

Reiner, gyere!

Kinde Annamária fordítása

A fordítás a Promocult támogatásával készült


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti