vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Balázs Imre József

Mögött

Figyelem magam. Hogy meddig ér a képed.
Medremben elcsörömpöl néhány hetimérleg,
egy gyáva esti vágy, lovak a betonon,
akár Charles Sirató, csak most a hangomon.

Kérdések helyetti szikár mondatok,
szinte hallgatás – szigetelt ablakok,
mögötte bármi volna, nem hallatszik át.
Mögötte elzárt képek, surrogó világ.

*

Nem marad semmi elmondatlanul,
vagy ha mégis, ne kérd, hogy kimondjam.
Más a játék, hogyha más szavakkal,
láthatatlanokkal játszod.
Ha egyedül maradsz, tudod,
milyen keretben ülsz;
cikornyás, aranyozott juharfa.
Hogyha együtt: üvegből van minden,
kristályból talán –
törmelék, forgács, esti csillagpor.

*

Próbálok beszélni, de most az üveg túloldala
sima, hideg érintés az ajkamon.
Újramondott, változékony mondat,
ide-oda lökött fabáb, labda,
volt józanságok jele.
Ahová mennék, senki sincs,
csupán a semmi van,
oda menjen, aki fél, akinek
nincsen maradása.
Gyors, kegyetlen a tavasz,
mikor tavaszítanak.
Követhetetlenek a mozdulatok,
itt vagyok még, s te már odaát,
örülsz még, miközben épp sírok,
sírsz, mikorra abbahagynám.
Amikor erre nézel,
fordítsd el fejed,
csak így láthatsz meg.
Valahol átellenben ülök majd,
egy hídon vagy egy padon,
ugyanaz. Billeg, kimozdul,
nem lehet megülni rajta.
Ezért ülök ott.

Lányból vagy. Kristályból.
Lehet, tiltakoznál.
Én most propellerből,
ez lehet a szédület.
Ez a vége,
ez a szelídíthetetlen berregés.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti